Érzelmek és szimbólumok - ELŐADÁS

Ahogy születésünk után évről évre egyre jobban belakjuk a testünket, vagyis megtanuljuk használni, mozgatni, életbentartani, irányítani, úgy felejtjük el a lelkünkben lévő magunkkal hozott tudást. És ahogy tanulunk beszélni, kifejezni magunkat, egyre kevésbé használjuk a hozott nyelvünket: az érzelmek nyelvét. Ez egy egyetemes nyelv a szimbólumok nyelve, amik érzéseket váltanak ki belőlünk, ősi vagy kollektív tudás, ami velünkszületett képesség. Az ősi történeteink, meséink, eredetmondáink, mítoszaink, a látható és olvasható szavakon túl tartalmazzák ezt a nyelvet is, amit a gyermekek ösztönösen megértenek. Nincsenek még földi, digitális, mesterséges, külső, készen kapott képeik, fogalmaik a világról, mert a belső képalkotó képességük segítségével látnak. Ez az egyik legfontosabb képességünk, ami a fantázia, kreativitás, problémamegoldás alapja. Ezért vesszőparipám, hogy minden fórumon elmondjam és beszéljek arról, hogy a digitális média térhódítása az életünkben ezt a képességet nemcsak nem fejleszti, hanem csökkenti, és teljesen ki is ölheti. Ebből ered az érzelmi analfabetizmus is, ami korunkban azért óriási probléma, mert ebben a modern világban, ahol az AI ilyen mértékben jelen van az életünkben, ott az érzelmi intelligencia - és azon belül is a megkülönböztető képesség - kulcskompetencia és behozhatatlan előnyt jelent a megléte.