Kontakt improvizáció
A kontakt tánc maga a kapcsolat. Érintés, a partnerrel, a többi táncossal, a térrel, a földdel. Testtudat, kreativitás, szabad mozgás, improvizáció. Önismeret, valódi figyelem, egységélmény, mozdulatpárbeszéd. A testsúly áthelyezése és legfőképpen egy közös kontakt pont követésén alapszik két vagy több táncos improvizációja. 1972-ben Steve Paxton teremtette meg ezt az új táncformát a modern tánc, illetve az Aikido elemeinek ötvözésével.
A kontakt improvizáció alapjai Paxton kísérleti táncműhelyeiben tanítványok és táncosok közreműködésével kristályosodott ki. Az esés, gurulás, az ellensúly és emelések legkönnyebben kivitelezhető mozdulat áramlását keresi, érzékenyít a partnertől érkező impulzusokra és arra tanít, hogy folyamatosan lazán, puhán, könnyedén oldódjanak egymásba a spontán megindult mozdulathullámok. A kontakt improvizáció a jelen pillanatból születik. Nem a mozdulatokkal kapcsolatos döntések vezetik az ívét, hanem váratlanul, spontán történik minden pillanat. Tanít rá, hogy megtanuljunk figyelni a másik rezdüléseire, a sajátjainkra és hogy a kettő között hogyan hozzunk létre áramkört. Mikor kövessük a másikat, mikor vezessünk, mikor induljunk felfelé vagy lefelé, milyen pontokon érintkezzünk, mikor lassítsunk, mikor van szükség a mozdulat csendjére. Egymás választásait egységélménnyé érlelhetjük, mindezt erőlködés és türelmetlenkedés nélkül.