Földvári Eszter
kontakt improvizáció tanár
Földvári Eszter több mint 10 éve tart órákat és workshopokat, szervez kontakt jameket, flashmobokat, hív meg külföldi tanárokat, és tart kontakt improvizációs elvonulásokat.
Több nemzetközi tánc és mozgás tréningen tanított és tanít meghívottként.
Évről évre fesztiválokon tart órákat (Ozora, Daad, Sziget, Zempléni Serketánc tábor, S.U.N., Nemzetközi Kontakt Fesztivál vagy korábban a Hanna Hanna Art Gathering, Samsara), nyaranta élőzenés szabadtéri jam-eket szervez.
Korábban a Tánceánia Együttes, jelenleg az Élőkép Társulat tagjaként rendszeresen közreműködik előadásokban is.
A kontakt tánc maga a kapcsolat. Érintés, a partnerrel, a többi táncossal, a térrel, a földdel. Testtudat, kreativitás, szabad mozgás, improvizáció. Önismeret, valódi figyelem, egységélmény, mozdulatpárbeszéd. A testsúly áthelyezése és legfőképpen egy közös kontakt pont követésén alapszik két vagy több táncos improvizációja. 1972-ben Steve Paxton teremtette meg ezt az új táncformát a modern tánc, illetve az Aikido elemeinek ötvözésével.
A kontakt improvizáció alapjai Paxton kísérleti táncműhelyeiben tanítványok és táncosok közreműködésével kristályosodott ki. Az esés, gurulás, az ellensúly és emelések legkönnyebben kivitelezhető mozdulat áramlását keresi, érzékenyít a partnertől érkező impulzusokra és arra tanít, hogy folyamatosan lazán, puhán, könnyedén oldódjanak egymásba a spontán megindult mozdulathullámok. A kontakt improvizáció a jelen pillanatból születik. Nem a mozdulatokkal kapcsolatos döntések vezetik az ívét, hanem váratlanul, spontán történik minden pillanat. Tanít rá, hogy megtanuljunk figyelni a másik rezdüléseire, a sajátjainkra és hogy a kettő között hogyan hozzunk létre áramkört. Mikor kövessük a másikat, mikor vezessünk, mikor induljunk felfelé vagy lefelé, milyen pontokon érintkezzünk, mikor lassítsunk, mikor van szükség a mozdulat csendjére. Egymás választásait egységélménnyé érlelhetjük, mindezt erőlködés és türelmetlenkedés nélkül.
A kontakt tánc maga a kapcsolat. Érintés, a partnerrel, a többi táncossal, a térrel, a földdel. Gyakorlása közben valódi figyelmet és egységélményt élhetük meg.
Ez a mozgásforma érzékenyít a partnertől érkező impulzusokra, és arra tanít, hogy folyamatosan lazán, puhán, könnyedén oldódjanak egymásba a spontán megindult mozdulatok. A kontakt improvizáció a jelen pillanatból születik. Nem a mozdulatokkal kapcsolatos döntések vezetik az ívét, hanem váratlanul, spontán történik minden pillanat. Arra is tanít, hogy megtanuljunk figyelni a másik rezdüléseire, a sajátjainkra és hogy a kettő között hogyan hozzunk létre áramkört. Mikor kövessük a másikat, mikor vezessünk, mikor induljunk felfelé vagy lefelé, milyen pontokon érintkezzünk, mikor lassítsunk, mikor van szükség a mozdulat "csendjére" a mozdulatlanságra.
A workshopon egyszerű, mindenki által végezhető gyakorlatokat fogunk végezni. A részvételhez előzetes tánctudás nem szükséges.
A kontakt tánc maga a kapcsolat. Érintés, a partnerrel, a többi táncossal, a térrel, a földdel. Testtudat, kreativitás, szabad mozgás, improvizáció. Önismeret, valódi figyelem, egységélmény, mozdulatpárbeszéd. A testsúly áthelyezése és legfőképpen egy közös kontakt pont követésén alapszik két vagy több táncos improvizációja. 1972-ben Steve Paxton teremtette meg ezt az új táncformát a modern tánc, illetve az Aikido elemeinek ötvözésével.
A kontakt improvizáció alapjai Paxton kísérleti táncműhelyeiben tanítványok és táncosok közreműködésével kristályosodott ki. Az esés, gurulás, az ellensúly és emelések legkönnyebben kivitelezhető mozdulat áramlását keresi, érzékenyít a partnertől érkező impulzusokra és arra tanít, hogy folyamatosan lazán, puhán, könnyedén oldódjanak egymásba a spontán megindult mozdulathullámok. A kontakt improvizáció a jelen pillanatból születik. Nem a mozdulatokkal kapcsolatos döntések vezetik az ívét, hanem váratlanul, spontán történik minden pillanat. Tanít rá, hogy megtanuljunk figyelni a másik rezdüléseire, a sajátjainkra és hogy a kettő között hogyan hozzunk létre áramkört. Mikor kövessük a másikat, mikor vezessünk, mikor induljunk felfelé vagy lefelé, milyen pontokon érintkezzünk, mikor lassítsunk, mikor van szükség a mozdulat csendjére. Egymás választásait egységélménnyé érlelhetjük, mindezt erőlködés és türelmetlenkedés nélkül.