Transzlégzés

A transzlégzés egy intenzív terápiás és meditáció módszer, mely a módosult tudatállapot mélyebb lehetőségeit hasznája ki. Egy transztechnika, melyet a nyugati pszichoterápiás világban alakított ki Stanislav Grof, az 1970-es években, és azóta biztonságosan alkalmazzák szerte a világon.

 Ez a fajta munkamód évezredek óta megtalálható más kultúrák lelki gyakorlataiban, például a szúfi misztikusoknál, az indiai jógahagyományban, de a sámánok gyakorlataiban is.  Ez egy természetes, biztonságos módszer tudatállapotunk megváltoztatására, a transzállapot elérésére, tudatunk, lelkünk, és szívünk megnyitására.

 A transzlégézés célja, a hogy mélyebb, autentikus önmagunkat elérjük vele, s önismeretként rálássunk, hogy milyen személyes elakadások, "karakterfixációk" választanak el minket attól. A légzés hatására általában a merev én falai fellazulnak, és a lélek képlékennyé válik a mélyebb valóságaink élő megtapasztalására. Gyakoriak a születéssel- vagy szüléssel kapcsolatos élmények is. Sok ember spirituális tapasztalatokat is átél, a spirituális élményvilág széles sávjában. A transzlégzés alatt számos élmény és tapasztalás előfordul, melyet két nagy csoportra szoktunk osztani: terápiás hatás és spirituális hatás. A terápiás hatás az, amikor személyes rájövések, mélyebb érzések, emlékek, képek, gondolatok jönnek elő és tisztulnak ki, spirituális, vagy transzperszonális (személyesen túli) hatás az, amikor az énünkön túlról jövő intuíciók, érzetek és víziók jelennek meg - pl. a transzcendens béke átélése (melyet pl. a buddhista gyakorlók céloznak), látomások, fényélmények, stb.