Az ókori beavató labirintusok alkalmazása az önfejlesztésben - ELŐADÁS

A labirintusok velünk vannak az őskortól, a világ minden szegletében megtaláljuk őket, történetek vannak róluk, velük összefüggésben. És lehet, hogy még régebb óta kísérnek minket, de ami biztos, hogy az utóbbi 5000 évből vannak róluk leleteink. A legkorábbi lelet egy mammutagyarba vésett minta, melyet Szibériában találtak.

A labirintusok és az útvesztők szimbolikus jelentősége az idők folyamán nem veszett el, és ma is fontos szerepet játszanak a kulturális, vallási, önismereti és szórakoztató életünkben. A labirintusok és az útvesztők több ezer éves múltra tekintenek vissza, és többféle kultúrában használták őket vallási és filozófiai célokra. A labirintus pályájának bejárása jelképezi az emberi élet útját, amelyen az ember felfedezi
saját magát és megtalálja a válaszokat a kérdéseire. A labirintus szimbolikus jelentést hordoz, amely az ember útjának metaforája a spiritualitás felé. Egy belső út vezet a központba, amely a lelki  önmegvalósítás szimbóluma. A labirintus járása közben a látogató számos lehetőséget kap a megtisztulásra és a személyes fejlődésre, hogy eljusson a központi célhoz. Az ókori kultúrákban, aki végigjárta a labirintus pályáját, az megtalálhatta a bölcsességet és a megvilágosodást. Egyiptomban a piramisokkal építették egybe és fáraókat, valamint szent krokodilokat temettek el bennük. A keltáknál a labirintusok szerepe a termékenységi rituálékban volt jelentős, amelyek a termékenység isteneihez tartoztak. A rómaiak védő talizmánként használták, házaik padlójába mozaikként rakták ki. A középkorban katedrálisokba építették és zarándokútnak használták. Napjainkban önismereti célokat szolgál, vagy konfliktuskezelésre használjuk.

Ebben az előadásban mesélek arról, hogy a régi korokban mire szolgált a labirintus és hogy hogyan, illetve mi mindenre használjuk ma a labirintusokat az önismereti és a spirituális fejlődésünket segítendő.