Vissza

Varga Klára

felnőttmese-mondó

Mindenkinek kell, hogy legyen meséje.  Mert hősök és varázslatos lények vagyunk mind, a mese pedig ezt a lényünket rögzíti, nehogy valamiképp elfelejtsük.

Már kilencvenes években, fiatal bölcsészdiplomásként  és kezdő kulturális újságíróként észrevettem, hogy a kortárs művészetben sok embertípus, réteg nem jelenik meg egyáltalán, nem íródik a történetük, de akkor még nem tudtam, hogy majd éppen én leszek, aki egyenként elmondja azoknak a meséjét akiknek még nincs, vagy akiknek egy mese segíthet.

A mese, a mesélés a szívcsakrából indul, amiképp az álmok is onnan beszélnek hozzánk. Egyszerű lélekbeszéd, gyermeki jószándék és teremtő képzelet, vagy annál valamivel több. A mesterem , Pápai Istvánné Páhi Emma, karcsai mesemondó, a népművészet mestere úgy mondta, a csillagokból kapja a meséket, meg hogy mesével kutatja Isten titkait. Én is közvetítőnek tartom magam, és ugyanúgy, ahogy ő, aki kéri, annak elmondom a meséjét.

Azok a mesék, amelyeket folyamatosan mondok fesztiválokon és egyéb helyszíneken, és amelyek közül több nyomtatásban is megjelent, ugyanígy születtek, élőszóban, és csak utána írtam le őket. A tapasztalatom, hogy a mese megmozgatja a nehéz beragadt helyzeteket a puszta szeretettel kimondás által. Minden mesét elmondok a mesekérő megnevezése nélkül  közösség előtt, mert a mesehallgatásba az emberek a gyermeki képzeletüket, szeretetüket adják bele, és ezáltal is gyógyulnak, mozdulnak a fájdalmas történetek.

Nem ritka, hogy egy –egy mesekérővel  éveken át együtt dolgozunk, oly módon, hogy az első mesélést követően félév-egy-két év múlva folytatást vagy újabb mesét kér, de én döntöm el, hogy hol tartunk, még a mese közepén, vagy valóban jön a folytatás. Ilyenkor szinte rám veti magát az új mese, és már mondani is kell. Csodálatosan intenzív és nagyon gyümölcsöző módon köt össze bennünket a mese, tágabb értelemben nem csak a mesemondót és a mesekérőt, hanem  a mese szőtte hálózatban minden ember benne van, még  élők, holtak és  meg nem születettek is.

A mesék nagy részében nagyon karakteres módon felbukkan a szerelem, párválasztás, férfi-női minőségek témája, amely mindig összekapcsolódik a főhős fejlődésének útvonalával.