Tamás M. Anna

1974-es születésű vagyok, a tigris évében. Egész életemben segítő szerettem volna lenni. Korán rájöttem, hogy az emberi lélek, az értelem és a test közötti kapcsolat érdekel és gyermekkorom óta kutatom vadmacskás ösztönnel. 20 évesen A Buddhista Főiskolán jógaszakosként, később vallásbölcsészként. Leányom megszületése után a családállítás rejtelmeibe mélyedtem el. A mező vagy a tér azóta részemmé vált és közel 20 éve a magam módján tágítom a tudatomat  a tudásomat, a szemléletmódomat, lazítom a megszokott keretrendszereket. Tapasztalataim alapján a sámánizmus, a különféle meditációk, az ősi és megújult terápiák segítenek az utamon.Támpontot szolgálnak abban, hogyan kísérjek másokat biztonsággal, teljes odaadással, figyelemmel. a dzogcsen ülés, amit közel 10 éve gyakorlok és a biodinamikus  kranioszakrális terápia folyamatosan finomítja az érzékelésemet és olyan felismeréshez juttatott, amit egyéni és csoportos munkámban is nagyra értékelek.  Transzformatív erejű, lágy érintéssel olyan mély és felszabadító folyamatokat lehet elindítani, ami a lélek öngyógyító képességére emlékeztet. Akik hozzám jönnek,  általában olyan segítséget kérnek, akik változtatni szeretnének a régi mintáikon, mélyponton vannak,  elegük van az emberi játszmákból, vagy csak egyszerűen érzik, vagy valami nem stimmel az életükben. Kialakult egy olyan laza közösség körülöttem, akikkel valódi tiszta kapcsolódásban, elmélyülten és egymással tabuk nélkül, őszinte, meghitt kommunikációval segítjük egymást. A bizalom és a tisztelet olyan minőségek, amelynek hiányát és annak gyökerét is kutatom, traumaoldások közepette és így egyre közelebb kerülök magamhoz és a társaimhoz. Az egyenrangúság, a megbízhatóság, az együttérzés prioritást élveznek az utamon, melyet a szív útjának tekintek és a test-lélek-szellem hármasságának egységében szemlélek. Átitatott az a mélységes alázat és tisztelet az Igazság és az Élet iránt, amelyet csak tapasztalatokon keresztül lehet továbbadni.

20 éve vezetek csoportokat és személyes életeket is kísérek sajátos módon. A kisközösségek erejét látom, hogy elengedhetetlenül szükséges a fejlődéshez, a továbblépéshez, hogy egymással békében, és valódi szeretetben legyünk képesek megújulni.