Szépszerével Együttes
Hagyományőrző együttes
Moldvai és gyimesi csángó muzsikát játszunk, mely vidék a Keleti-Kárpátok hegyeinek két oldalán terül el, az egykori Magyarország határán.
Budapesten élünk, de főleg erdélyi öregektől szereztük zenetudásunkat és ott ismertük meg a hagyományos falusi életvitelt.
Én, Gyulai Farkas, húzom a hegedűt, fújom a furulyát, kavalt, Sámsondi Gergely kezében pedig a koboz és cimbalom szólal meg.
A fellelhető legrégibb népzenét űzzük. Örömünkre szolgál, hogy népzenei örökségünknek megfelelően hangolhatjuk hangszereinket, az eredeti dallamokat annak ránk hagyományozott tisztaságában játszhatjuk éspedig azt megillető terjedelmében, eleven sebességgel, de mégsem szakítva meg fokozatos áradását: netovább lelkünk békéjére és testünk egészségére a hangulatot is megőrizhetjük.
Zenés mulatság és azzal egybekötött tánctanítás.
Ketten húzzuk, pengetjük, ha már ismerősek a táncok. Előtte elmondunk tartásról alaptudnivalót szóban; majd fél zenekarral elkezdjük a zenét, amíg másikunk még segít jelenlétével: lépést mutatni, körformára vigyázni, meg például kézfogás, összefogás mikéntjére. Közben teljes zenekarrá újból visszaállva.
Táncok mibenlétéről.
Ismétlődő dallamok és lépések várhatóak: fontos a lépés, de egymásra figyelni is, a tánc erejére, hangulatára, szépségére.
Körtáncokba nagy-, vagy kiskörökbe állunk, különböző kézfogásokkal: vállig emelt kézzel, vállfogással, hátul keresztező fogással, vagy kiosztott vastag szövetövbe kapaszkodva.
Sorba állóssal is készülünk és kötött lépésű páros táncokkal, ahol a párok kör mentén lépik ugyanazt.
Utóbbiról jellegzetességül megjegyzendő: hogy lányok is járhatják párban; valamikor házasoknak, férjnek és feleségének volt csak illendő együtt táncolniuk, például egy-két százada Moldvában, ami miatt párost fiatalok a maguk neméből valóval jártak.
Szeretnénk támogatni az ügyesebbeket, hogy külön körben átélhessék a tánc adta hangulat örömét: de jellegénél fogva mindenki számára nyitott a jó élmény; lépésekre figyelve és mégis hamar belerázódva a szépen kijárt táncos forgatagnak elsodró lendületébe.
Zenés mulatság és azzal egybekötött tánctanítás.
Ketten húzzuk, pengetjük, ha már ismerősek a táncok. Előtte elmondunk tartásról alaptudnivalót szóban; majd fél zenekarral elkezdjük a zenét, amíg másikunk még segít jelenlétével: lépést mutatni, körformára vigyázni, meg például kézfogás, összefogás mikéntjére. Közben teljes zenekarrá újból visszaállva.
Táncok mibenlétéről.
Ismétlődő dallamok és lépések várhatóak: fontos a lépés, de egymásra figyelni is, a tánc erejére, hangulatára, szépségére.
Körtáncokba nagy-, vagy kiskörökbe állunk, különböző kézfogásokkal: vállig emelt kézzel, vállfogással, hátul keresztező fogással, vagy kiosztott vastag szövetövbe kapaszkodva.
Sorba állóssal is készülünk és kötött lépésű páros táncokkal, ahol a párok kör mentén lépik ugyanazt.
Utóbbiról jellegzetességül megjegyzendő: hogy lányok is járhatják párban; valamikor házasoknak, férjnek és feleségének volt csak illendő együtt táncolniuk, például egy-két százada Moldvában, ami miatt párost fiatalok a maguk neméből valóval jártak.
Szeretnénk támogatni az ügyesebbeket, hogy külön körben átélhessék a tánc adta hangulat örömét: de jellegénél fogva mindenki számára nyitott a jó élmény; lépésekre figyelve és mégis hamar belerázódva a szépen kijárt táncos forgatagnak elsodró lendületébe.