Dömény Kata

A mozdulataink, testtartásunk, gesztusaink és az egész non verbális kommunikációnk mesél arról, hogy mit élünk át, mi van jelenleg a lelkünkben, milyen kapcsolatban és érzelmi, gondolati viszonylatban csatlakozunk éppen a bennünk és így a körülöttünk lévő világhoz.

Mindezek visszajelzések azzal kapcsolatban, hogy hogyan létezünk a testben, mindennek a jelenlegi kivetülésnek, ahogy abban a pillanatban ott viselkedsz, mozdulsz oka van, van egy kiinduló pontja.
Amikor a kiinduló pont egy tudatos választás terméke, akkor rend van, kint és bent is. Amikor nem egy tudatos döntés eredménye a pillanatnyi állapotod, akkor úgy érzi, az ember, hogy csak történnek vele a dolgok és nincs felette hatalma.

A gyökér okot megszüntetni, átlényegíteni csak látással lehet, ha meg akarom, merem látni, mi a mozgatója annak a látásmódnak, megélésnek, érzésnek, élethelyzetnek, amit éppen élek, átélek.

A tánc egyedül és közösségben is más-más tapasztalásokat ad, minden a test mozgását célzó eszköz egy tükör önmagunknak a kondícionáltságainkról, illúzióinkról, azonosulásainkról.
Hogyan reagálunk? Mi az, ami történik? Tisztán látjuk magunkat és a motivációinkat?
Szégyenlős vagy? Egyáltalán nem vagy az? Együtt tudsz, működni? Vagy nem?
Mi az, amit gondolsz magadról, valóban az a valóság?
A mozdulatok és a rájuk adott reakcióid megmutatják, hogy most mi a helyzet benned.

A táncmeditáció megmutatja, hogy éppen most ebben a pillanatban hogyan vagy magaddal, a világgal. Mi az a szűrő, amin keresztül most működsz, mik azok a gondolati és érzelmi magok, amik alkotják azt a bizonyos szemüveget, amin keresztül látod a világot és benne önmagad.

Mennyire igaz ez a kép? Ez a valóság, vagy csak egy illúzió? Ki vagy Te igazából?

Szeretek a mozdulatokkal játszani, mert kiszámíthatatlan, nem tudsz rá felkészülni, így nincs ideje az elmédnek felkészülni.
Elménkkel sokszor túlagyalunk, és illúziókat gyártunk a tested nem hazudik, őszinte.

Na ezért szuper ez az egész. :)

A mozdulataink, testtartásunk, gesztusaink és az egész non verbális kommunikációnk mesél arról, hogy mit élünk át, mi van jelenleg a lelkünkben, milyen kapcsolatban és érzelmi, gondolati viszonylatban csatlakozunk éppen a bennünk és így a körülöttünk lévő világhoz.

Mindezek visszajelzések azzal kapcsolatban, hogy hogyan létezünk a testben, mindennek a jelenlegi kivetülésnek, ahogy abban a pillanatban ott viselkedsz, mozdulsz oka van, van egy kiinduló pontja.
Amikor a kiinduló pont egy tudatos választás terméke, akkor rend van, kint és bent is. Amikor nem egy tudatos döntés eredménye a pillanatnyi állapotod, akkor úgy érzi, az ember, hogy csak történnek vele a dolgok és nincs felette hatalma.

A gyökér okot megszüntetni, átlényegíteni csak látással lehet, ha meg akarom, merem látni, mi a mozgatója annak a látásmódnak, megélésnek, érzésnek, élethelyzetnek, amit éppen élek, átélek.

A tánc egyedül és közösségben is más-más tapasztalásokat ad, minden a test mozgását célzó eszköz egy tükör önmagunknak a kondícionáltságainkról, illúzióinkról, azonosulásainkról.
Hogyan reagálunk? Mi az, ami történik? Tisztán látjuk magunkat és a motivációinkat?
Szégyenlős vagy? Egyáltalán nem vagy az? Együtt tudsz, működni? Vagy nem?
Mi az, amit gondolsz magadról, valóban az a valóság?
A mozdulatok és a rájuk adott reakcióid megmutatják, hogy most mi a helyzet benned.

A táncmeditáció megmutatja, hogy éppen most ebben a pillanatban hogyan vagy magaddal, a világgal. Mi az a szűrő, amin keresztül most működsz, mik azok a gondolati és érzelmi magok, amik alkotják azt a bizonyos szemüveget, amin keresztül látod a világot és benne önmagad.

Mennyire igaz ez a kép? Ez a valóság, vagy csak egy illúzió? Ki vagy Te igazából?

Szeretek a mozdulatokkal játszani, mert kiszámíthatatlan, nem tudsz rá felkészülni, így nincs ideje az elmédnek felkészülni.
Elménkkel sokszor túlagyalunk, és illúziókat gyártunk a tested nem hazudik, őszinte.

Na ezért szuper ez az egész. :)