Bíró Kata
édesanya, tetováló, feleség, testvér, gyerek
Biró Kata vagyok, 40 éves 3 gyerekes édesanya, tetováló, feleség, testvér, gyerek….
Számomra a belső gyerek munka volt az első lépés a felnőtté váláshoz . Azt gondolom, a legfontosabb
és a leghasznosabb lépés volt az életemben, hogy elkezdtem ezzel foglalkozni, dolgozni a bennem élő
kicsi gyermekkel.
Utam sosem ér véget, de bízom benne, hogy fejlődésem nem áll meg, és egyre jobban és
tudatosabban tudom élni az életemet.
Az egyik leghasznosabb felismerésem az volt, hogy a munkamánia mögött mi húzódik meg.
Valójában egy megfelelési kényszer, a szeretetért, a figyelemért való küzdelem egyik eszköze.
Hasznosnak, szerethetőnek csak akkor éreztem magam, ha tettem valamit. Ha nem tettem semmit,
az egyenlő volt azzal, hogy senki vagyok, nem szerethető ember.
„Aki nem dolgozik, ne is egyék" hiedelem dolgozott bennem.
A büntető-jutalmazó játszmája hajtott, hajszolt, mint egy hajcsár. Soha nincs megállás, soha nincs
pihenés.
Kicserélve a hiedelmet egy igazságra segített egyensúlyba kerülni a vállalt, vállalható
munkamennyiségek területén.
Amiben még sokat támogatott és segített a belső gyermek munka, az a határok kijelölése, egyáltalán
felismerése, és kimondása, valamint az önfegyelem, amikor is nem hagyom , a hisztis ovis fölém
kerekedjen, irányítson, és nem haragszom rá a viselkedéséért, hanem megnyugatom, segítem azzal,
hogy próbálom megérteni.
Életem számtalan területén érzem a belső gyerek munka gyümölcsét. Nem akarok már azonnal dönteni, adok magamnak időt egy egy válaszhoz. Nem bántom magam.
Óriási a fejlődés a személyiségemben, és úgy érzem, az alapjaim cserélődtek ki.
Szeretem azt, aki vagyok, és azt hiszem, ez a legszebb eredmény, amit valaha emberként elérhetek.
Köszönöm!