Horváth Patrícia

A Hatan Társulat darabjában egy osztályteremben vagyunk, a padokban ülünk mi is.

Egy helyettesítő tanár éppen az első óráját készül megtartani. De a diákok között az osztályban ül egy nő, aki elhatározta, hogy a foglalkozást más utakra tereli. Egykor ismerték egymást. A banda, a flörtök, a menők, a Walkmanek... egy osztályba jártak, de az emlékeik nem azonosak. Zaklatás? Ugyan, hiszen csak vicceltünk, jót nevettünk.

Amikor a múltbeli erőszak újra felszínre kerül, mindenki a saját verzióját védi. Ebben a bensőséges, szemtől-szembe, a közönséghez közel zajló találkozásban a színészek számos karaktert keltenek életre. Kísértetek, visszatekintések, hamis nyomok, a történet a 90-es évek ritmusára bontakozik ki, mint egy vidám, és mégis pusztító szélroham, amely végül felszabadítja az eltemetett szavakat.

 Köztünk foglal helyet az osztályba érkező moderátor, aki elvileg az osztályfőnök munkáját jött megfigyelni. Hamar kiderül, hogy nem most találkoznak először. A tanárnak nem rémlik a lány, elment a radar alatt. Ő a gimnáziumi évek alatt inkább a szerelmére fókuszált, akinek mindenképpen imponálni akart. Például azzal, hogy megszervez egy párizsi osztálykirándulást. Meg hogy együtt basztatják a kis szerencsétlen Samanthát, aki remek áldozat: visszahúzódó, nem képes önmagát megvédeni. Látjuk a szerelmesek közötti dinamikát, és megjelenik előttünk a magát vaknak tettető közeg is, Samantha oda sem figyelő anyukája és a pedagógusok. (Minden szerepet Kovalik és Simon visznek, olykor egy jeleneten belül lényegülve át.) Ami igazán érdekessé teszi a darabot, az a nézőpontja. Nemcsak a bullying tényéről beszél az előadás, hanem megmutatkozik mind a három részt vevő fél (a zaklató, az elszenvedő és a néma harmadik) szemszöge. A darab arra is rávilágít, hogy a kibeszéletlen, feldolgozatlan erőszak milyen módokon gyűrűzhet tovább a felnőtt életbe, hogyan hat ki minden élethelyzetre és kapcsolatra. Emiatt nem is feltétlenül ifjúsági előadás ez, minden korosztálynak ajánlható.

A drámát a társulat vezetője és a darab rendezője, Horváth Patrícia fordította le. Jó a szöveg, de furcsa, hogy sok helyütt magyar utalásokkal dolgozik, amelyeket le is vet magáról az előadás.