Brigitte Wingelmayr [AUT]

Az életed minősége a szerelemben, a munkában, a testedhez való viszonyodban soha nem lehet mélyebb annál a kapcsolatnál, amit önmagaddal ápolsz.

Senki sem tanított meg arra, hogyan éljünk a saját testünkben, hogyan kapcsolódjunk a természethez, az emberekhez, másokhoz úgy, hogy közben ne veszítsük el önmagunkat. Megtanultunk működni, de újra meg kell tanulnunk értékelni az életet alulról felfelé hogy képesek legyünk örömöt találni az apró dolgokban, amelyeket mintha csak a kisgyerekek vennének észre.

Adjunk magunknak még egy esélyt: kezdjük elölről, a nulláról, és engedjük meg, hogy a csodák újra helyet kapjanak az életünkben

A JinJang elvet minden emberben eleve meglévő teljességként értelmezzük. Az Egységet fejezi ki, amely magában hordozza a kettősséget. Akárcsak a plusz és mínusz pólusok: különbözőek, mégis az élethez elengedhetetlenek. A fény nem válik láthatóvá a benne rejlő sötét pont nélkül, és a sötétségben ösztönösen a fényt keressük.

Ezek egymást kiegészítő pólusok, amelyeket tiszteletben kell tartanunk, el kell fogadnunk különbözőségükben, és amelyek segítenek abban, hogy táncolni tudjunk az élettel, és áramolni tudjunk annak hullámzásaiban. Nem itt az ideje túllépni az ítélkezésen, és egy mindent átfogó tudatosság felé fejlődni, amely képes az együttműködésre és a közös békére való törekvésre?

Ahogyan az ősi, természeti népek mindig emlékeztek a jóságra minden mögött, és arra, milyen alapvető az élethez, a családhoz, a közösséghez és a természethez való tartozás.

Készen állsz arra, hogy mindentől és mindenkitől hálával tanulj? Hajlandó vagy felelősséget vállalni a testedért és elmédért, lelkedért és szellemedért? El tudod képzelni, hogy ennek a bolygónak éppúgy szüksége van rád, mint az embereknek egymásra? A te lenyomatod nélkül valami hiányozna.