Szenzuális absztrakció
Péter Szabina
2019-06-11
A világjáró zenész 2005-ben saját zenekart alapított dzsessz-funk-pop stílusban Barabás Lőrinc Eklektric néven, majd 2015 óta szólóban és a Barabás Lőrinc Quartet formációban játszik.
Mindhárom felállásra jellemző, hogy az instrumentális popzene és a dzsessz mellett számos stílust emelnek be hangzásvilágukba. Az eddig megjelent albumokon (Ladal, Trick, Beardance, Other than Unusual) a világzenei és klasszikus zenei impressziók is nyomon követhetőek. 2005-től 2009-ig pedig az Irie Maffia banda tagjaként a Fel a Kezekkel című albumon működött közre. Hangszeres előadóként rendszeresen szerepelt egy színpadon neves Dj-kkel (Dr. Dermot, Suhaid, Palotai és Cadik). 2005 óta Random Szerda néven vezet improvizatív klubestet Budapesten, ahol mindig változó felállásban szabadzenélős esteket tartanak. Ezekből az estekből 2008-ban egy válogatás lemezt adott ki Small Talk címmel. Mindeközben pedig világszerte rendszeresen koncertezik.
Művészete az elektronikus zenei hangzásokra vált egyre nyitottabbá: Loop station-nel kezdett kísérletezni, mely eszköz segítségével többek között a trombitahang megsokszorozásával kelt bűvös hangulatot. A háromsávos loop station-re írt albuma Sastra címmel 2013 jelent meg, melynek anyagából néhány szerzemény az Élet a Dunán című (rendező: Somogyvári Gergő) dokumentumfilmben is megszólalt. A 2015-ös Elevator Dance Music című album már egy új zenei irányt mutat fel az életműben: A dzsessz-zenész sajátos szerszerzeményei hol meditatív kompozíciókként, hol pedig elektronikus tánczeneként szórakoztatnak. Mindhárom formáció popos dzsessz világa mindenképp egyedi színfolt a kortárs magyar zenei kultúrában. Az elektronikus fűszerezésű izgalmas instrumentális zenét színező groove-os ritmusok, lüktető basszusfutamok, effektek, valamint a szintetizátor és a trombita megannyi hangszínének jelenléte a hetvenes évek improvizatív jazzrock stílusjegyeit is kortárs köntösbe öltöztetik.
Live Act projektje mindenképp egy különleges vállalkozás, ugyanis az egyedül zenélés az együtt zenéléstől teljesen eltérő színpadi jelenlétet igényel: Nincs kire támaszkodni, fenn áll egy ember a színpadon és – jelen esetben szinte egyetlen trombitával – életérzéseket, hangulatokat közvetít. Egyszemélyes előadásban laptopon, szintetizátoron, trombitán és effekteken keresztül szólal meg a zene. A gépi, szintetikus hangzások, a trombitaszólamok tekervényei és a hangszeres improvizáció egyensúlya magával ragadó atmoszférát teremt. Koncertjein a legtöbb esetben vetítést is használ, ami a megszólaló dallamokkal különös fúzióba kerül: Az előadások hátterében megjelenő vizuális anyag szerzeményei képi absztrakcióiként segítik légies dallaminak befogadását. Audiovizuális előadásaiban a kép és a zene egymást erősítő, avagy épp azok egymástól elidegenülő hatásainak átmeneteivel is kísérletezik. Persze nem mindig ragaszkodik a képek jelenlétéhez, ilyenkor egész egyszerűen engedi, hogy a közönség a saját fantáziáját kövesse és szárnyaljon.
2017-ben Mistaken címmel szóló dalt és – saját maga által vágott – klipet jelentetett meg, amelyben a trombita mellett a zongora és a szintetizátor hangszínei is kiemelt szerepet kapnak. A következőképp nyilatkozott erről a változásáról: „Amikor zenét szerzek, legtöbbször zongorán vagy más billentyűs hangszeren dolgozom. Arra gondoltam, egy-két új hangszínnel kicsit jobban beemelem ezt az élő előadásaimba. Bár eddig is használtam szintetizátort és zongorát, a Mistaken-ben ezek most még nagyobb szerepet kapnak. Amúgy az Elevator Dance Music-hoz képest ez egy jóval lassabb szám, egészen pontosan fele olyan gyors. Egyébként folyamatosan írok új zenéket, akkor is, ha nem dolgozom albumon. A Mistaken megmutatja, hogy éppen miben vagyok benne, akár azt is mondhatnám, a naplójegyzetek most itt tartanak.”
A zenész keményen dolgozik azon, hogy kigyúrja saját stílusát. Azt gondolom, hogy a Live Act projekt mindennek egy kiemelkedő állomása: Hangzása már felismerhető, s ez nem kevés. Oldott és üde hangulatú koncertjei zenei repertoárjában kisebb dinamikai ugrások felfedezhetőek, azonban többnyire közepes tempójú darabok követik egymást, természetesen kicsit mindig másképpen. A ritmus dominál, de fontosak a dalok s a témák is. Semmi öncélú virtuózkodás, a használt eszközök harmóniában szolgálják a hangzást. Zene mesterfokon.