Rákérdeztünk!

S.E.:_Mi az, ami a leginkább hiányzott neked a fesztiválból, ami ugye a múlt évben elmaradt?

K.CS.:- Egyértelműen a kapcsolódás az emberekkel, a közösséggel.

S.E:-Van-e olyan élmény, amit gyakran forgatsz magadban, mert a nehezebb időkben is megtart, továbbvisz, motivál a munkában?

K.CS.:-Amikor végigsétálok a fesztiválon, mint egy büszke apa. Látom, hogy hiába terveztünk  hatalmas színpadokat, hívtunk híres előadókat, az apró sátrakban, egy -egy eldugott sarokban is mindig történik valami, ami egyéni szinten emlékezetes, aha-élmény, apró csoda. Ezt nagyon szeretem.

S.E.:-Mi az az önismereti téma, amivel az elmúlt évben kiemelten foglalkoztál?

K.CS.:-A bűntudat. Szembenézés önmagam sötét oldalával, amit próbálam eddig valamilyen cukormázzal elfedni. Tavaly nyáron késztettem egy bűntudat listát, nevekkel, tételesen összegyűjtve, hogy miért van rossz érzésem az adott személlyel kapcsolatban, aztán elkezdtem felkeresni ezeket az embereket és beszélni velük. Még nem jutottam el mindenkihez, vannak még fájdalmas beszélgetések előttem, de haladok. Mindenképpen egy fordulópont volt, amikor képes voltam szembenézni az árnyoldalammal és fel is vállalni azt. Amúgy egy harag-lista is készült, de az fura mód sokkal rövidebbre sikerült.

S.E.: -Az Everness utakat és ezzel együtt eszközöket is mutat az önismerethez. Te milyen módszerekkel közelítettél a bűntudathoz?

K.CS.: -Elmélyüléssel átpásztáztam az életemet, aztán meditációban beszélgettem egy csomó emberrel, már csak azért is, mert volt olyan, aki mára már nem él. Mentem sokat Byron Katie négy kérdésével is, illetve hipnózisban analóg terápiával dolgoztam még.

S.E.:-A bűntudat témája valamilyen formában átszivárog majd a mostani fesztiválra, megjelenik a nyári programban?

K.CS.:- Igen és nem. A programban nem kapott kiemelt helyet, de maga a téma úgy az egész Everness tekintetében talán már előbb felmerült, mint nálam egyéni szinten. Nagyon sok mindent átgondoltunk, amit kritikakánt fogalmaztak meg felénk a vendégeink. Igyekszünk még tisztábban és transzparensebben közelíteni a közönségünkhöz és sok egyéb változtatás is lesz.

S.E.:- Mi volt az elmúlt év legnagyobb hozadéka számodra, illetve az Everness életében?

K.CS.:- Személyesen nekem mindenképpen a családdal való kapcsolatom erősödése. Kifejezetten sajog a szívem például, ha arra gondolok, hogy a gyerekek jövő héttől visszamennek a suliba, megszoktam, hogy itt vagyunk mindannyian együtt. De amúgy fura mód, a tágabb kört tekintve is változás történt, ritkább, de sokkal mélyebb beszélgetéseink vannak az első karantén óta. Ami az Evernesst illeti, ott egyértelműen a hitet mondanám. Valamifajta bizonyosság, tudás érkezett meg arról, hogy ez ez egész támogatva van, hiszen a leglehetetlenebb, kilátástalanabb helyzetben is történik mindig valami, ami elmozdulást hoz, amivel aztán lehet folytatni. Nagyképűségnek tartanám ma már azt mondani, hogy én hozom létre a fesztivált, sokkal inkább érzem úgy, hogy a fesztivál teremtődik és én csak egy résztvevő vagyok ebben az amúgy elrendelt folyamatban.