Honnan tudod, hogy spirituális elkerülésben vagy?

A testen át vezet az út

Az anyag tagadása egy természetes jelenség, amikor nyílik a szívünk és elkezd aktiválódni a racionális, bal agyféltekénk melletti intuitív, jobb agyféltekénk. Ahhoz azonban, hogy ez a kettő össze tudjon kapcsolódni bennünk és egy holisztikus, integrált működésben magasabb emberi képességeink aktiválódni tudjanak, nem tagadhatjuk meg a racionális részünket és az anyagot.

Azok a szellemi vezetők, akik önmagukban már megvalósították ezt az integrációt, azt mondják, hogy a spiritualitáshoz a testen keresztül vezet az út. Vajon erre most mekkora ellenállás született benned? Ebből is lemérheted, milyen kapcsolatban állsz a testeddel. Minél kisebb az ellenállásod, annál szorosabb a kapcsolatod a testeddel. Ez a kapcsolat jelenti az autoritásunkat saját életünk felett. Ekkor vagyunk önazonosak, ekkor érezzük belső erőnket. Hatással vagyunk a világra és megengedjük, hogy az visszahasson ránk.

Mert menekülünk az érzéseink elől

Ha csak a lelket és a spiritualitást dicsőítjük, az anyagot és testünket pedig tagadjuk, könnyen tévútra léphetünk. Amikor nyílik az intuitív részünk, jellemzően felszínre kerülnek bennünk olyan múltból hozott vagy jelenlegi sérelmek és traumatikus hatások, amiket kellő önismeret híján még nem tudunk kezelni. A cél ekkor a szenvedéstől való megszabadulás és, mivel nincs más használható eszköz a kezünkben, a spiritualitásba és egy túlzóan optimista világképbe menekülünk. Ezt a jelenséget nevezzük spirituális elkerülésnek (John Welwood fogalma az 1980-as évekből).

A spirituális elkerülés tipikus jelei 

• Ha magadon vagy környezeteden a következő jeleket tapasztalod, valószínűleg a spirituális elkerülés jelenségével van dolgod.
• Elutasítani az elutasítást: elutasítjuk a bennünk levő mélyebb érzelmeket (pl. düh, fájdalom, félelem), mivel azok az idealizált spirituális képbe nem férnek bele.
• Spirituális jakuzzi: spirituális élményhajhászás. Csak a kellemes, felemelő állapotokat keressük és nem akarunk tudomást venni a való világ konfliktusairól.
• Spirituális függőség: a spirituális gyakorlásba menekülünk minden testi-lelki fájdalom elől.
• Spirituális hárítás: el akarunk engedni és meg akarunk haladni olyan dolgokat, amikkel még nem néztünk szembe magunkban. Nem akarjuk ezeket a bennünk elnyomott érzéseket átélni, ezért akarjuk őket „elengedni”.
• A pozitív érzelmek túlhangsúlyozása a negatív érzelmek elnyomásával: ekkor jellemzően túlzóan nyájasak vagyunk, ezzel palástolva a külvilág és önmagunk előtt is a bennünk dúló érzéseket. Megjelenik a konfrontációs fóbia („én nem vitatkozom senkivel”), az agresszió és a harag tabuja.
• Vágy a különleges képességekre: ekkor a spirituális képességek megszerzése az elsődleges motivációnk. Úgy érezzük, akkor leszünk elég jók, ha ezeket elértük.
• Élménymérce: ahhoz mérjük spirituális „fejlettségünket”, hogy hány nagy spirituális élményünk volt.

• Ego felfúvódás: kialakul a spirituális felsőbbrendűség érzése az „egyenlők” vagyunk álarcába öltöztetve. Ezt az ember általában maga sem veszi észre, lévén, hogy még nem tett szert kellő mértékű önismeretre.
• Spirituális külsőségek: amikor mind öltözködésben, mind otthonunk berendezésében túlsúlyt kapnak a spiritualitást jelző szimbólumok („vedd észre, hogy spirituális vagyok”).
• A szociális kötődések és konfliktusok tagadása: „A szomszédomat veri a férje, de hát biztos rossz a karmája”. „Az igazi dolgok úgyis meditációban történnek, minek menjek emberek közé?”.
• Spirituális erőszak: erőszakos térítés („az az egyetlen igazság, amit én hiszek”), vallási zsarolás („ha másban hiszel, örök szenvedés vár rád”).
• Spirituális státuszkeresés: beszédstílusunkban arra utalunk, hogy milyen magas spirituális régiókban járunk („én már”, „ez lejött nekem”, „nem véletlen”, „megmondták a fentiek”)
• Műautonómia: „nekem nem kell tanító, mindenre rájövök magamtól”.
• Hatalomszerzés: spirituális hatalom iránti vágy (mások és az „erők” uralásának igénye)

Ez is a fejlődésünk része

A spirituális elkerülés egy természetes jelenség fejlődésünk útján. A tudatunkban zajló evolúció ekkor éri el azt a pontot, ahol felfedezi a megfogható és tapintható világ mögötti erőket. Lehet, hogy hónapokig vagy akár évekig időzünk ezen a ponton. Bárhogy is legyen, a lényeg, hogy ez a spirituális utunk része és mindannyian megtapasztaljuk fejlődésünk során.

Ebből a helyzetből az önismeret tud előremozdítani. Mivel spirituális elkerülésünkben tulajdonképpen arra vágyunk, hogy megszabaduljunk földhöz kötő terheinktől (értsd: elnyomott érzéseinktől és az árnyékunkkal való szembenézésünktől), a megoldást az jelenti, ha szembenézünk velük. Lehet meditálni és spirituális szeánszokban részt venni, de ez a gyökeredet jelentő önismeret híján nem fog előrébb vinni minket, rosszabb esetben pedig a spirituális krízis állapotában találhatjuk magunkat.

Stabil talajra építkezz!

A spiritualitáshoz az önismereten és a testünkkel való kapcsolatfelvételen keresztül vezet az út. Ez adja azt a gyökeret, ahonnan aztán elrugaszkodhatunk a magasabb síkok felé. Minél stabilabb a gyökered, annál magasabbra ugorhatsz.

Első lépésben ehhez arra van szükséged, hogy megértsd és átéld a benned kavargó érzéseket. Amikor megérkezett benned a megértés és az önmagad belső világára fókuszáló figyelem képessége, akkor automatikusan nyílik a tudatos a spirituális régiók felé. Mert ahol a pszichológia „véget ér”, ott kezdődik a spiritualitás. Nincs olyan lépés, amit fejlődésünk során kihagyhatnánk, mert az evolúcióban egymásra épülő szintek vannak.

Az Integrál Akadémián megismerkedhetsz a tudatfejlődés szintjeivel, megértheted a pszichológia és spiritualitás kapcsolatát, valamint olyan hiteles önismeretre tehetsz szert, amire stabilan építkezhetsz hátralevő életed során.

Forrás:
Kovács-Napier Rozália előadása az Integrál Akadémián, 2017. január 15.

Gyere el június 8-ai ingyenes Nyílt Napunkra és ismerkedj meg velünk közelebbről!

Részletek ezen az oldalon.