Férfiak között

Klein Csaba öt éve indította útjára az Everness Fesztivált azzal a céllal, hogy egy olyan, hazánkban mindeddig példa nélkül álló tudatossági és önismereti rendezvényt hozzon létre, melyen a látogatók többszáz féle módszer közül választhatják ki a számukra megfelelőt és így elindulhatnak saját testi-lelki egészségük felé. A fesztivál idén júniusban hatodik alkalommal nyitja meg kapuit Alsóörsön.

Bedő Imre öt évvel ezelőtt alapította meg a Férfiak Klubját, melynek célja a férfiak támogatásán, önbecsülésének visszaállításán keresztül a családok és a férfi-nő szövetség megerősítése. A Férfiak Klubja jelenleg az ország legnagyobb férfiszervezete, mely közel 20.000. fős női támogató körével együtt évente számtalan különböző projektet valósít meg.

Somogyi Eszter: - Emlékeztek arra, hol találkoztatok először?
Bedő Imre: Azt hiszem pár évvel ezelőtt Csaba keresett meg minket, hogy jó lenne, ha az Evernessen nagyobb teret kaphatna a férfiak fejlődése, hogy van-e esetleg erre valamilyen ötletünk. Egyértettünk abban, nem igaz, hogy a férfiakat nem érdekli az önismeret, csak azok a önfejlesztő módszerek, utak állnak tőlük távol, amelyek a nők számára könnyen befogadhatóak. A metódusok többsége nagyon erősen a verbalitáshoz kötődik, a férfiak viszont általában nem rajonganak a “beszéljük meg” módszerekért. Mi inkább csinálni, tenni szeretünk valamit. Talán ezért is rögzült sok férfiban az a téves elképzelés, hogy az önfejlesztés az egy nőies dolog. Holott ha máshonnan nézzük, az összes harcművészet, versenysport siker alapja az, hogy a férfi testileg, szellemileg és lelkileg is megfelelő állapotban volt. A magyar nyelv nagyon szépen fogalmaz, a sikerek – akárcsak a hétköznapokban- sokszor a kellő lelkierőtől függenek. Az én olvasatomban a spiritualitás valójában a lelkierő edzése.
Klein Csaba: Valóban, így indult a közös gondolkozás. Olyan programokat szerettünk volna a férfi sátorba a fesztiválra, ahol jelen van az erő, a verseny, a kihívás fogalma, és mindehhez a megértés is csatlakozik. Ahol nem csak beszélgetünk, de csinálunk is valamit. 
Imre: Az elmúlt években nagyon sok férfival találkoztam és azt látom, hogy ami még igazán motiválja a férfiakat az az, hogy félelem nélkül szeretnének élni. Rengeteg különböző belső félelem pusztítja őket, ráadásul, bár nem szívesen vallják be, de nagyon ramatyul állnak az önbecsülésükkel, az önbizalmukkal is. A legtöbben valamilyen szenvedélybe menekülnek ez elől az érzés elől, mások szeretnének a nyomással valamit kezdeni, de tanácstalanok hogy merre induljanak. Ha egy nő elmegy egy önismereti tanfolyamra, az érzelmi megélései által nagyon sok mindent fel tud dolgozni, át tud alakítani magában. Mi férfiak sokkal gyakrolat-orinetáltabbak, földhözragadtabbak vagyunk. Azt gondoltuk, hogy ha a fesztiválon a hasonló problémákra férfias megoldási utakat próbálunk mutatni, az sokak számára lehet izgalmas.
Csaba: Én ide kapcsolnék még egy témát, ami egyértelműen mozgatja a férfiakat, a szexualitást. Ez egy olyan terület, ami nálunk mindig fókuszban van, ugyanakkor kevesen tudják, hogy a minőségi együttlét önismereti tereket is megnyit. Nem véletlen, hogy az idei fesztiválon nagyobb teret kapnak majd az intimitás-fejlesztő programok, azt gondolom erre a mai állapotok között kiemelten nagy szükség van.
Imre: A szex egy férfinál valóban központi kérdés, ha pedig otthon a párjával nem működik jól, akkor hajlamos a kapcsolatból kifelé nézelődni. Ha nem tud róla, hogy van más megoldás is a belső feszültség csökkentésére, a minőségi szex megélésére, akkor így könnyen szétrombolhatja mindazt amit addig a párkapcsolatban, családban felépített. Pedig a férfiak sokkal jobban vágynak a stabilitásra és manapság sem szeretnének mindent kockára tenni.

Eszter: Visszakapcsolódnék ahhoz a gondolatotokhoz, hogy a férfiak a nőktől teljesen eltérően működnek. Fel tudtok esetleg idézni olyan konkrét helyzetet, pillanatot, ahol tudatosodott bennetek, hogy most éppen kifejezetten férfi minőségetekben vagytok jelen?
Imre: A gyerekeimmel való viszonyomban én például naponta érzem ezt. Más határokat szabok, máskor szólok rájuk, mint a feleségem. Az egész mögött ott van a gondolat, hogy meddig engedem őket el én, férfiként. De ha ezt elkezdem lefordítani, akkor szinte mindenben ott találom a férfi minőségemet. Ha mondjuk a lányaim gyöngyöt szeretnének fűzni, akkor az anyukájukkal leülnek alkotni, velem viszont úgy indul, hogy na gyere, először tervezzük meg.
Csaba: Én leginkább kis, hétköznapi helyzetekben érzem ezt. Ha az embernek férfiként van egy belső értékrendje, akkor ösztönösen tesz dolgokat. Nekem természetes, hogy kiveszem a csomagtartóból a hatalmas bevásárló szatyrokat és felcipelem, hiszen ez a dolgom, ezért van ilyen fizikumom. Azt gondolom, jó esetben sok hasonló alapmechanizmus van bennünk és belső késztetésből reagálunk férfiként, anélkül hogy ez tudatosodna bennünk.
Imre: Ahhoz, hogy én férfiként tudjak jelen lenni, azt gondolom, mindig kell egy nő is. A férfi-nő együttműködésben tudok én férfiként létezni, itt érdekes az, hogy mit vállalok. A mi kultúránkban optimális esetben egy férfi körülnéz és mindig a nehezét vállalja. A fizikailag megterhelőt, a gusztustalant, a bonyolultat. Az ad nekünk elégtételt, ha ezt tehetjük hozzá a közöshöz. Sokan tévednek például a szolgálat megítélésben. Számomra viszont ez egy olyan tevékenységet takar, amit én önkéntesen vállalok mások segítése érdekében, de rám hat vissza, engem is épít. Ez benne a csodálatos.
Csaba: Azzal nem értek egyet, hogy csak egy nő mellett viselkedik férfiként valaki. Ha elkerülünk egy lakatlan szigetre, akkor egy férfi, ha egyedül is van, nekilát halászni, fát kivágni. Egy nő valószínűleg a kommunikációval, a segítséghívással, a gyűjtögetéssel próbálkozna. Egyszerűen máshogyan működünk.

Eszter: Többször említettétek, hogy a férfiak számára is nagyon fontos az önismereti út. Mindkettőtök kezdeményezése, az Everness és a Férfiak Klubja is öt éve indult. Ez alatt az idő alatt a ti belső érési folyamatotok, fejlődésetek hogyan módosította, formálta magát a kezdeményezéseteket?
Imre: Én a magánéletemben egy beszélgetős, vitatkozós ember vagyok, körülöttem szinte kizárólag komoly beszélgetések alakulnak. Ütköztetek gondolatokat, de azért, mert nagyon szeretem azt az érzést, amikor valaki megváltoztat bennem valamit, újat hoz. Ez számomra egy nyereség-élmény. Én úgy foglalkozom leginkább magammal, hogy igyekszem mindenre nyitott lenni és mindig megengedni magamnak, hogy akár ugyanazokra a kérdésekre később más válaszokat adjak. Tudok, merek menni a változással, ami alakít a Férfiak Klubján is. Egyre tisztábbak a célok, az utak, a módszerek.
Csaba: Nagyon jó volt, hogy ezt most elmondtad, mert újra megfogalmazódott bennem, hogy miért is tudok én hozzád és a Férfiak Klubja szellemiségéhez könnyen kapcsolódni. Azt gondolom, látszólag más a kettőnk kezdeményezése, de valójában mindkettőnek nagyon szilárd az alapja, az értékrendje, az eszmeisége, miközben mindkettő egy nagyon dinamikuson változó rendszer. Tökéletesen le tudom például követni, hogy ha valamit meghaladok a saját önismereti utamban, akkor az hogyan formálja a fesztivált. Csak egy egyszerű példával élve, az érdeklődésem az utóbbi időben a tudatos, tantrikus szexualitás felé fordult, így idén például a fesztiválon is nagyobb fókuszt kap mindez, lesz Tantra sátor. Azt látom, hogy a teremtő figyelem egy nagyon erős dolog, az én figyelmem pedig teremti az Evernesst. Ezért is volt mindig olyan fontos számomra, hogy egy irányzat, izmus mellett se köteleződjek el kizárólagosan, így a fesztivál is meg tudja tartani a nyitottságát, színességét. 

Eszter: Ha már a párhuzamos vonalaknál tartunk, az egy érdekes dolog, hogy mindketten a párotokkal együtt munkálkodtok a küldetéseteken. Ez mennyire határozza meg a hétköznapokat és a fejlődési utakat?
Csaba: Régen is így működtek a családok és én úgy gondolom, hogy ez így remek. Sokan azt tartják, veszélyes dolog, hogy még a napközbeni időt is együtt töltjük, de mi tíz éve is így dolgoztunk, akkor is jó volt és most is az. A kapcsolat és a közös témák nem szűkülnek be, hiszen sokkal egyszerűbb a megosztás. Ébrenlétünk jelentős részét a munkával töltjük, miért kellene ezt külön tennünk?

Eszter: Gondoljátok, hogy ebben szerepe van annak, hogy mindkettőtöknél jelen van egy eszmeiség, egy ügy, amiért dolgoztok és amihez a párotokkal együtt tudtok kapcsolódni?
Imre: Szerintem ez csupán egy extra. Van több olyan sikeres ismerős pár is körülöttünk, akik sokkal kevésbé elvont, sokkal fizikaibb szintű dolgot csinálnak együtt és ott is működik. Böjte Csaba mondta egyszer, hogy azok a párok maradnak együtt, akik együtt dolgoznak. Akiknél a közös munkájukból lett a közös, s közben nagyon sok interakció volt. Az egyik bevitte a zsákot, a másik kipakolta és persze súrlódtak, csiszolódtak. Mi nagyon szeretünk például vendégeskedni, családi készülődéssel, sok adásvételi ponttal, ahol kapcsolódhatunk. A pszichológusok és a média is azt szajkózza, hogy az a biztos katasztrófa, ha a párok együtt dolgoznak, de én nem hiszek ebben.
Csaba: Ide kapcsolnám még a hasonló, belülről fakadó értékrendet. Ha mondjuk egy hentesnek állatvédő vegán a felesége az nem biztos, hogy optimális felállás. 
Imre: Nagyon sok válás szól arról, hogy elfejlődtünk egymás mellett. Egy értékrend akkor marad közös, ha akciókban tud megmérettetni és erősödni. Ez az együttmunka során automatikusan alakul.
Csaba: Azt látom, sokszor ott is elcsúszunk, hogy a nő támogatja a férfit, de ez nem egy kölcsönös viszony. Gyakran hallom a nőktől önismereti csoportokban, hogy „oh, ehhez az én férjem túl racionális” vagy „hagyja hogy elmenjek a tanfolyamra, de valójában nem támogatja az ügyemet”. így nagyon nehéz, hiszen előbb-utóbb mindkét félnek külön irányai, felületei keletkeznek. Muszáj, hogy minket férfiakat is érdekeljen, hogy mi és miért fontos a párunknak.
Imre: Azt hiszem, éppen ehhez kell a tudatosság, vagy talán kevésbé elcsépeltebben mondva a szándékosság: leülsz és döntesz, hogy mostantól így csinálod, mész a párod érdeklődése után is. Ez általában komfortzóna-átlépést jelent, de tudnunk kell, hogy ha meg akarjuk tartani őt, akkor időnként erőt kell vennünk magunkon. Mostanság nagy divat például külön nyaralni, az egyik fél megy búvárkodni, a másik táncterápiás táborba. Én azt gondolom, ez a melegágya annak, hogy a párok szétszakadjanak, mert nagyon sok új élményt, társaságot, impulzust szereznek külön. Olyan kevés idő van valójában az életünkben az élményszerzésre, hogy ha ezt nem tudjuk együtt megtenni, akkor zilálódás lesz. Ha külön munka és külön élmény van, mégis mi tartaná össze a párokat?

Eszter: Imre te sokat írtál erről a témáról a Férfienergia című könyvedben is. Csaba, ha most te kezdenél könyvírásba, az miről szólna?
Csaba: Régóta van egy ötlet a fejemben egy könyvről, amit két végéről lehetne elkezdeni olvasni és kétfajta világlátást mutatna be. Arról szólna, hogy ugyanaz a történet mennyire nézőpont függő, az határozza meg, ahogyan ránézel. Mondjuk a saját életemet bármikor el tudom úgy mesélni, hogy mindenki azt mondja, hogy hú de fantasztikus, mekkora mázlid van, de úgy is hogy a végére zokognak körülöttem. És mindez valójában attól függ, hogy mire fókuszál az ember, hogyan szeretné látni a saját világát. Rá szeretnék világítani az embereknek arra, hogy a történet ugyanaz, de eldönthetik hogyan szeretnék látni az életüket.

Eszter: Alig két hét múlva indul Csabáék szervezésében az idei Everness fesztivál. A rendezvényen ezúttal a Férfiak Klubja egy külön Férfi Erőtérrel és egy egész napos Kitörés tréninggel várja a férfilátogatókat. Mit lehet erről előzetesen tudni?
Imre: Olyan sikeres férfi önismereti módszert fejlesztettünk ki, ami azoknak szól, akik nem szívesen járnak el önfejlesztő körökbe, jógára, egyéb hasonló programokra. Itt nem kell beszélni a problémáikról, de a mélyükre lehet menni, szembenézni velük és módszereket tanulni arra, ahogy ki lehet törni közülük, meg lehet oldani őket. Mindez egy egésznapos, harci felkészülési rituálé mentén történik. Afféle belső békés harcos felébresztéséről szól. Három napon szervezzük meg, maximum 12 fővel, ezért erre a programra előre kell regisztrálni.

Eszter: Csaba, te az idei kínálatból milyen programokra hívnád fel a férfilátogatók figyelmét?
Csaba: Én a magam részéről nagyon sokat tapasztaltam magamról a bodywork módszerével, jó szívvel ajánlom férfitársaimnak. Izgalmas kipróbálni egy-egy meditációt is, aki nem szokott hozzá, annak különleges érzés, amikor az egész nap zakatoló elme csendesik. Ugyanakkor úgy gondolom, sokszor csak egy hangfürdőben elmélyülve is nagyon mély, erős átalakulások tudnak bennünk végbemenni. Azt hiszem érdemes minél több színpadhoz ellátogatni és érzésből választani a programok közül.