Az út magamon keresztül vezet…

Viki azt mondja, nem így tervezte.
Az ő fejében is nagy rend és még nagyobb elvárás volt az élet felé. A listán margóhoz igazítva sorakozott a tanulás, a házasság, a család, a gyerekek, a felhőtlen jövő. Aztán az élet kicsit belefújt a homokba és Viki egy elvált férfi felesége lett, akinek legkisebb gyermeke az ő karjai között hunyta le végleg a szemét. De ez már egy sokkal későbbi történet. 

- Nagy szigorral és szeretettel indítottak el az utamon – kezd mesélni Viki, egy teázóban, ahol minden van, és majdnem minden rózsaszínből, éppen csak jó hangulat nincs. – Az anyukám kiskoromban fél oldalára lebénult egy ritka betegségben, így jórészt a nagymamám nevelt. Azt hiszem, ahogy minden gyerek, én is teli kíváncsisággal érkeztem ide. Leginkább az érdekelt, hogyan működik a világ, annak is a misztikus, spirituális oldala, hogy vannak-e UFO-k vagy létezik-e másik valóság, hogy hol bújik bennünk-körülöttünk az energia. Az első igazán nehéz időszakot kamaszkoromban éltem meg, ekkor nem találtam a fogódzókat és jött az önpusztító gondolatok áradata. Ma már tudom, ez is kellett, hogy később könnyebben megérthessem mások problémáit. Azt gondoltam, kicsi és kevés vagyok, nagyjából mindenhez, hogy amit hozzáadhatok ehhez a világhoz, az igazán kevéske. Pedig a legfőbb késztetésem már akkor is valamiféle segítő szerep felé hajtott, amiről még sejtelmem sem volt, hogy pontosan micsoda. Valószínűleg ezért is szereztem egészségügyi szakápolói végzettséget, majd természetgyógyász képesítést, kerestem az utakat.

Viki meglehetősen fiatalon kezdett a buddhizmus iránt érdeklődni, tagja lett egy közösségnek, ahol rájött, bármerre is indul, az út saját magán keresztül vezet. Később jógát, hastáncot, transzlégzést tanult, valamennyiből oktatói minősítést, mellette pedig kineziológusi végzettséget szerzett.

– Elvittek ezek a rendszerek egy darabon – mondja mosolyogva.  - Most éppen az Access Consciousness rendszerét tapasztalom. Nagyon érdekes szemléletmód és döbbenetes hogy mennyire működik. A magyar fordítása a Tudatosság Választása, ami azt hiszem egy tökéletes leírás. Azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet időről-időre egyre nyitottabban élni. Kérdéseket úgy feltenni, hogy ne akarj  rögtön választ kapni rájuk, hanem teljes nyitottságban készen állj arra, hogy az életedben felbukkanjon a lehetőség. És természetesen, hogy hogyan vedd észre azokat.

Kérdezem arról, ami fontos neki.

- Csabával egy alternatív gyógyászati központban találkoztam, ahova oktatónak hívott. A mi történetünk igazán a mélységekről, a magasságokról és a kapcsolódásról szól, különben képtelenek is lettünk volna végigcsinálni az elmúlt éveket. Csaba előző házasságából három gyermek született, a két pici egy ismeretlen betegségben meghalt. Amikor a kisebbik fiú a karjaimban ment el az egyik karácsonyon, már a pocakomban volt a közös gyermekük is. Kisfiam Noel most hét, a kislányunk, Niobé pedig három éves. – Viki mesél ott a rózsaszín teázóban a múltról. Nincs átmenet, körbenéz és elmondja, hogy ez a hely mennyivel jobb lehetne. Nem húzza le a felszolgálót, nem talál más témát, csak azt nézi, hogyan lehetne egy picit jobb... Ez amúgy is jellemző rá. Folytatja. - Csabával tíz éve alkotunk párt, és túl vagyunk több anyagi és lelki mélyponton, egy ház emelkedett hitelek miatti elvesztésén, több segítő szándékú kezdeményezés kudarcán, jó sok éjszakán a konyhaasztal mellett, amikor azon tűnődtünk, párizsit vegyünk, pelenkát vagy buszjegyet. Mégis, sosem volt kérdéses az együtt, a család és a közös küldetés sem. Ezek mind együttesen tettek azzá, aki ma vagyok és visszanézve semmin nem változtatnék.

Az alternatív gyógyászati központot hosszú távon képtelenek voltak fenttartani, de az kiderült, rengeteg embernek van szüksége hasonló segítségre.

- Elindítottunk egyéb kezdeményezéseket is, például létrehoztuk egy ingyenes újságot Ezoporta címmel, ahol az alternatív gyógymódokat és az ilyen témájú programokat gyűjtöttük össze, de idővel éreztük, mindez kevés. Szerettünk volna még szélesebb palettát mutatni a saját maguk felé indulóknak és kivinni a kezdeményezést a szabadba. Innen jött az első Everness Fesztivál ötlete, amit saját tőkéből, tetemes veszteséggel szerveztünk meg első ízben. Emlékszem, hogy a fesztivál első Facebook hirdetéseit az első jegyek árából finanszíroztuk. 900 vendég jött el és akkor ott ősszel már biztosan tudtuk, az valami nagyon jó, és nagyon nagy amit csinálunk. Csabával mindig is hittünk abban, hogy alulról jövő kezdeményezéssel, tiszta szándékkal és sok munkával igenis lehet adni az embereknek.
Valamit, ami fontos. Tulajdonképpen ma is ezek a fesztivál hívószavai: tudatosság, feltöltődés, közösség. Hát ezeket. 

Ennek ellenére a második Evernesst is hatalmas veszteséggel zárták. A stáb többsége kivált, a fiatal kollégák jelentős része nem mert többet kockáztatni és inkább kiszállt.  Egy ideig úgy tűnt nincs miért és nincs miből folytatni. Aztán jött valaki, aki segített a financiális problémákon és aki úgy tűnt, ugyanazt a szekeret tolja. Ő később kivette belőle a pénzt és az energiát, de legalább lehetőséget adott a folytatásra.

- Sosem ment könnyen, most sem megy még. A nyári fesztiválért ma is maroknyi csapat és 200 lelkes önkéntes dolgozik. Minden évben nagyon sok segítséget kapunk, számtalan előadónk vállalja akár ingynesen a fellépést, mert szívesen áll mellénk, a céljaink mellé. Eljutottunk odáig, hogy ma amikor Csabával a konyhaasztalnál ülünk, sokkal jobb dolgokon gondolkozunk. Azon, hogy többé nem kell már azt mondanunk, hogy „nem baj, majd a jövő évi fesztiválra megcsináljuk”. Idén közel 300 előadó, spirituális vezető, tanító, oktató érkezik Alsóörsre és 600 programmal segíti majd a fesztiválozókat saját maguk, a saját útjuk felé. Irányokat mutatunk, mert abban hiszünk, hogy lehet egy boldogabb és nyitottabb világban élni. Egy olyan világban, amiben mindenki felfedezheti a lehetőségeit és szabadon választhat.

Viki hallgat, gondolkozik, hogy mondja el, hogy miért fontos ez, miért dolgoztak olyan sokat, miért adja oda még most is sokszor a munkának az éjszakáit. Hogy mit kap cserébe.

- Nyáron ott állunk a Balaton parton a fűben, több ezer ember között, akik a szívtánctól a jógán át a meditációig bezárólag a legkülönbözőbb tapasztalásokban merülnek el. Mások megértik saját magukat egy önimsereti előadás vagy egy workshop közben. A jó érzés, a szabadság, a nyitottság összevissza áramlik a sátrak között. Minden évben ott és akkor kapunk választ, hogy jó úton járunk. Ezért csináljuk.

2017. május