A szerelem története színekben: Rózsaszín – Szürke – Zöld – Vörös

Rózsaszín: a szerelem varázslatában

A kapcsolatok elején, a vonzódás és a szerelem olyan erővel robban be az életünkbe, ami magával ragad és felemel. Egyfajta módosult tudatállapotba kerülünk, a szerelem mámorában rózsaszínben látjuk a világot, nem ismerünk lehetetlent, hisz társunk a nagy Ő és minden olyan gyönyörűséges.

A szerelem az agyban születik?

Bármennyire is a szívben születő érzésnek tartjuk, a tudóstársadalom szerint a szerelem az agyból indul ki.  Helen Fisher, amerikai antropológus (a „Miért vagyunk szerelmesek. A romantikus szerelem természete és kémiája” című besztszeller írója,) neves románc-kutató, a szerelmesek agyi tevékenységét vizsgálva arra a következtetésre jutott,  hogy a szerelem a fejben dől el, és az agyi boldogságközpont csúcsrajáratásán alapszik.

A rózsaszín szerelem, avagy a hormonális tűzijáték

Fisher kutatása nem egyedülálló, világszerte a neurobiológusok úgy tartják, hogy a szerelem nem valami magasztos érzelem, sokkal inkább az agy kémiai folyamatainak köszönhető. A szerelem lángjának fellobbanásáért a testünkben lezajló kémiai folyamatok a felelősek. A testi reakciók hátterében, a test kémiájában, pedig a hormonjaink állnak.
A szerelmes érzéseket az adrenalin, a szerotonin és a dopamin váltja ki és tartja fent, kutatók szerint körülbelül 18 hónapig. A hormonok közül a dopamin okozza az "egyszer fent, egyszer lent" érzéseket, a "szerelem bolondulásig" megállíthatatlan érzését, euforikus örömet okoz, növeli a szexuális étvágyat és a tetterőnket.
A lángolás elmúltával, a heves szerelem átadja a helyét egy sokkal szelídebb, nyugodtabb, biztonságosabb kötődésnek, melyet már inkább az oxitocin hormon tart fent.
Fisher kutatónő végkövetkeztetése szerint a szerelem kevésbé emocionális eredetű, sokkal inkább ösztönös, vagyis az anyai ösztönhöz és a szexuális szükséglethez hasonlítható. A szerelem érzése annyira domináns, hogy képes uralkodni az ember valamennyi gondolata és cselekedete fölött.

A rózsaszín szerelem mítoszai

1. A szerelem bolonddá tesz

Állítja Donatella Marazziti, az olasz pisai egyetem kutatója, egy 1999-ben lezárt kutatássorozat alapján. A kutatónő a szerotonin idegi ingerület-átvivő anyag szintjét vizsgálta szerelmeseknél. Megállapította, hogy a nyugtató hatású szerotonin mennyisége a szerelmeseknél mélyen a normális szint alatt van, csakúgy mint a mániákus, rögeszmés viselkedési zavarokat mutatóknál. A két csoport közön vonása, hogy valamiért vagy valakiért megrögzötten rajong.

2. A szerelem vakká – pozitívan értelmezve elnézővé tesz

A brit University College London kutatóinak párhuzamosan futó vizsgálata szerint a szerelemtől vakokká válunk partnerünk hibáival szemben. A brit kutatás kimutatta, hogy a lángoló szerelmesek elnyomják azoknak az idegi pályáiknak a működését, amelyek a társas kapcsolat kritikus megítéléséért felelősek. Talán ez az egyik oka, hogy miért élvezzük annyira, ha szerelmünk rajong értünk...látja bennünk azt, ami értékes, ami imádni való és amiért annyira szeretni valók vagyunk. :)

3. A szerelem függővé tesz

A szerelem szikrája fellobban, a dopamin átveszi az irányítást és kisvártatva függőséget okoz. Vágyjuk a szerelmünk testi-lelki közelségét, nehezen bírjuk a távolléti időszakokat...és "se- hall-se lát" állapotba kerülhetünk, hanyagolhatjuk a kötelezettségeinket. A kémia olyannyira átveszi az irányítást, hogy az önuralom és az önfegyelem komoly tréning alá kerül. A szerelem beteljesülésével a dopamin szint is csökkenni kezd és átadja helyét más kísérő hormonoknak, mint például az oxitocinnak és a szerotoninnak. A kezdeti fellángolást, az égő-lobogó tűz, majd a parázs melege váltja fel.

A szerelmi hormonkutatás szerint ennyi és nem több a szerelem mágiája, nincs felettes hatalom, egymást örökkön örökké kereső-kutató lékek párok és nincs nagy Ő sem. Aktuális szerelmek vannak, a hormonjaink játszanak velünk, és ha a testkémia tűzijátéka alábbhagy, a szerelem mámoros érzése is a múltba olvad.

Hát tényleg csak ennyi lenne?

Kétségkívül elismerem a szerelmes állapottal járó hormonok össztáncát, de azt gondolom, hogy mindez a történés kémiája, lezajlásának testi oldala. Azzal, hogy a testi oldalt kutatjuk, látjuk, értjük, még korántsem vethető el, hogy létezik valami más is, a testeket-lelkeket egymás karjaiba vezető ellenállhatatlan erő.

Ha csupán testkémiáról lenne szó, akkor mi a magyarázata annak, hogy sokaknál a szerelem nem a hormonális tűzijátékkal kezdődik, hanem mély, magnetikus egymáshoz vonzódás eredményeképpen jön létre, akár egy barátias kapcsolat alapjain kinyílva? Szerelem sokféleképpen keletkezhet, és legalább annyiféleképpen élhetjük meg, ahányan a Földünkön élünk.

Szerelem-hívő vagyok. :)

A szerelem rejtélyes és szövevényes szálait a két test-lélek-szellem együtt szövögeti, melyet a kettejük közötti ösztön-késztetések, genetikai és inkarnációs mintázatok, energetikai vonzerők hívnak életre.

Szerelem hívő vagyok, mert a szerelem valóságos és félreállíthatatlan varázserővel bír, az  életről szól, a  valóságunkba emel és igazából semmi köze sincs az illúziókhoz.

A szerelem szent kapu a teljességbe, lehetőség igaz önmagadra találni és érzékelni a benned élő csodát. A szerelem a lélek kapuja, általa a test felmagasztosul. Társunkkal való igaz intimitásban megnyílunk és olyan dimenziókat tapasztalunk meg, amelyre külön-külön nem vagyunk képesek. Testeink szerelmes egyesülésében lelkeink ölelkeznek és a gyönyörben megtapasztaljuk az EGYSÉGET.

DE azért azt mindannyian tudjuk, hogy a hormonok tombolásának és a szerelmetes-mámornak általában vége szakad egyszer.

...de mi történik velünk utána?

Tudósok kísérletekkel bizonyították, hogy nagyjából 6-18 hónap elteltével a szerelmes ember agya a szerelem kábulatából visszatér a régi ritmushoz (ezért a kábulatért a szerelem-hormon a felelős, ami az agyban termelődik és kémiailag a feniletilaminnak felel meg, ami eufóriát okoz). Tehát a kutatók szerint, lehetetlen megmaradni a szerelem állapotában, másfél évnél tovább. Utána ugyanis elmúlik a szerelem-hormon hatása, és a pár vagy kiábrándul egymásból, vagy jobb esetben a kapcsolat egy más szintre lép, ami magával hozza az érettebb, magasabb szintű szexuális életet is.

A partnerek ekkorra már elég jól ismerik egymást. Kialakul a bizalom és a biztonság érzése. A nemi életük a kísérletezés és a kölcsönösség irányába fejlődik. Legkésőbb ekkorra már elegendő időt szán a pár a "finomhangolásra", a testi, lelki összecsiszolódásra.

A szerelem természetes igénye a test és a lélek teljes egymásba olvadása. A szerelem két "idegen" legközelebbi, legmélyebb és legemberibb kapcsolata, ehhez hozzátartozik egymás testének és lelkének a megismerése és elfogadása. Nemi kapcsolat ugyan lehet szerelem nélkül, de boldog szerelmet nehéz elképzelni kielégítő testi kapcsolat nélkül.

A szerelemben a partnerek bizalmi szintje egymás és a világ iránt ugrásszerűen megnő. A kölcsönös simogatás, érintés és ölelkezés hatására meglódul az oxitocin szint, amely stresszoldó hatású és máris szebbnek, könnyebbnek látjuk a világot. Nincs olyan ember, aki nem vágyna erre bevallva-bevallatlanul.
A simogatás, a babusgatás, becézgetés - az első anyai kötődéshez hasonlatos módon, a szervezetben oxitocin-felszabadító hatású. Ezért is vágyunk a közelségre, intimitásra. Ha a korai gyermekkorban baj volt az oxitocin-átadással, baj lesz a felnőtt kapcsolatokkal is. Azok, akik gyermekkorukban nem kaptak megfelelő törődést, szeretetet gyakrabban válnak függővé, lesznek szerelmesek a szerelembe, hajszolják az újabb és újabb viszonyokat.

SZÜRKE – avagy az alvó szerelem

A szerelem mámorának elmúltával a szívünk sóvárogva emlékezik, az elménk pedig mintha ellenünk dolgozna... megkeresi és felszínre dobja az összes eltérést, különbözőséget. A magaslatokat a mélypontok követik, majd a szerelmesekből hétköznapjaikat szürkén és sokszor csalódottan megélő pár/házaspár lesz. A legjobb önmagunkról a fókusz a legrosszabb önmagunkra terelődik. Ha nem vagyunk észnél és nem figyelünk oda, a kapcsolat lecsúszik, állandó gyötrődéseket, szomorúságot és elégedetlenséget hoz nekünk.

Olyan ez, mintha egy tiszta létállapotból, valóságlátásból, kiesnénk és hirtelen visszaesnénk a megszokott kerékvágásba. Az az élénkség, elevenség, ami a kapcsolat elején megvolt, halványulni kezd. A kapcsolatban élők mindkét tagja "kiesik" valódi önmagából.

Önmagunkon kívüli állapotban, a saját és társunk egójának kereszttüzében a szerelem energetikai magaslatát nem tudjuk fenntartani.

A párkapcsolatok többsége kudarcot vall, mert a partnerek nem tudják, nem akarják, vagy egyszerűen már képtelenné váltak erőfeszítéseket tenni a kapcsolatuk életben tartására, ami egyenlő azzal, hogy feladják önmagukat és olyan kapcsolatban maradnak, ami voltaképpen élő-halottá válik. A megszokás rutinja, a változástól való félelem, a biztonságérzet, a közös gyerek iránti felelősségérzet összetarthatja a kapcsolatot, de már nyoma sincs a szerelem hajnalára jellemző bizsergésnek, együvé tartozásnak, varázslatos tekinteteknek. Sokszor marad helyette az  önámítás, önfeladás, önmegtagadás.

A szerelem fenntartásához minden pillanatban az újdonságot, a gyönyörűséget kellene, hogy meglássuk, megéljük. Ehelyett beszivárog a tompultság és ami valaha izgalmas volt, mára unalommá alakul. Egyfajta pszichológiai és érzelmi letargia jelenik meg. S ha mindkét ember megadja magát ennek az öntudatlan tompulási folyamatnak, akkor a párkapcsolat felvállalt vége már csak idő kérdése.

A ZÖLD – a szerelmet újjáélesztő segéderő

Minden elszürkült párkapcsolatot utolér előbb-utóbb a vörös csábító, aki a szerető fátylának igéző pillantásával, ringó és hívogató csípőjével vagy éppenséggel a fehér lován érkező daliás herceg kacsintásával. S vele együtt a zöld szemű szörny is ott lapul az alvó szerelem vánkosán.

A rettegett harmadik fél bevonzódik minden olyan kapcsolatban, ahol kihunyni látszik a szerelem tüze. És milyen jó, hogy így történik! Kapunk egy lehetőséget arra, hogy ismét megéljük a szerelemet, ismét meglássuk elveszettnek hitt vagy éppenséggel megtagadott önmagunkat. De fontos, hogy tudnunk kell a szerető érkezését a helyén kezelni. A szerető azért érkezik, hogy megmutasson valamit nekünk, amit elhagytunk magunkból, a kapcsolatunkból az idők folyamán. Egyfajta transzformációs segéderőként felemel és tükröt tart nekünk. Kettéhasítja az illuzórikus valóságunkat és megmutatja, hogy hol vagyunk ahhoz képest, ahol lehetnénk.

Ilyenkor nem feltétlenül az a dolgunk, hogy váltsunk. Sokkal inkább az a dolgunk, hogy az eredeti kapcsolatunkat felemeljük egy magasabb szintre, azzal a tudással, megtapasztalással, az újra látás képességével, amit a szeretőtől vagy a vele megélt intim pillanatoktól kapunk.

A szex akkor is lehet szenvedélyes, izgalmas és testileg kielégítő, ha érzelmek nélkül veti bele magát az ember, de akkor is lehet minden szinten kielégítő, ha már több éve ugyanaz valakinek a párja. Egy szerető párkapcsolatban a szeretkezések lehetőséget teremtenek, hogy a társak együtt fejlődjenek, és együtt váljanak jó, egymásnak a legteljesebb gyönyört adó szeretőkké. Talán az alkalmi szex izgalmát nem fogják átélni, de sokkal többet kaphatnak, nagyobb lehetőségük van egy teljes, testi, lelki kielégülésre. Megélhetik az összetartozás, a bizalom, a kölcsönös szeretet, a harmónia, és a teljesség érzését. Sokszor pont ez adja az alapot a nagybetűs SZERELEM megéléséhez.

A VÖRÖS: a szakrális szerelem

A rózsaszín szerelemből nekünk kell vöröset csinálnunk. A rózsaszínnel megismerjük az utat és megéljük a vágyott állapotot, hogy aztán tudatosan is elérkezhessünk oda, ahol a mély-tüzű vörös, a szenvedély és a kölcsönös eksztázis kitágítja a tudatot. A vörös szerelemben az odaadás, az eggyé válás és a testi-lelki gyönyörök varázslatos kertbe emelik a szerelmeseket, legteljesebb önmaguk ragyogásába. Ez a szakrális szerelem útja, a tudatosan ünnepelt szerelem művészetéé.

Tippek a szerelem visszahívására

Tedd fel magadnak a kérdést: milyennek láttad társadat, amikor szerelmes voltál belé? Mi történt azóta? Majd tégy egy próbát. Keress a párodban és a kapcsolatotokban 10 pozitív jellemzőt, olyat, amiért jó nektek együtt. Figyeld meg, ahogy a pozitívumokra kezdesz fókuszálni, a kapcsolatot is egyre jobb színben fogod látni. :)

Ha pedig már mehetnéked van

Tedd fel magadnak a kérdést, mi az, amit nem szeretsz és mi az, amit helyette szeretnél megélni a párkapcsolatodban? Távozáskor hasznos, ha tisztázni tudjátok, ki mit élt meg a kapcsolat szövevényes útjain, milyen volt a közös utazásotok, milyen ajándékokat adtatok egymásnak és mivel szeretnétek tovább lépni. Ilyen módon az elválás kevésbé fájdalmas, kölcsönös elengedésen alapulhat és ez megkönnyíti bármely következő kapcsolatodba való továbblépést!

Ha szeretnéd megérteni önmagad, szerelemi-párkapcsolati választásaid

Átfogó és alapos segítséget nyújt Szerelem-Szabadság, Szexualitás, új párkapcsolati és tabu szerelmi, párkapcsolati témákban is belemenő Lilith-Éva-Ádám gyakorlatorientált online tanfolyam

Szeretettel:

Pozsgai Nikoletta

tréner-tanító-terapeuta

www.pozsgainikoletta.com