A füttynyelvnek a jó széljárás olyan, mint a mobiltelefonnak a térerő

Éppen a mobiltelefon az, ami miatt a füttynyelv lassan a feledés homályába vész. Ez ellen tesznek, például a Kanári-szigetekhez tartozó vulkanikus spanyolországi Gomera szigetén, ahol a helyi füttynyelvet, a silbo gomerót kötelezővé tették az általános iskolában. Az itteni füttynyelv a guancsok idejéből maradt fent. A guancsok voltak a Kanári-szigetek első ismert őslakosai, körülbelül i. e. 1000 és 100 között érkezhettek a szigetcsoportra. Évszázadokon keresztül hagyományozták át a generációk a silbo gomerót, amelyet jelenleg több mint 22 000 ember használ.

Válaszul az izolációra, sok nép kifejlesztette saját beszédnyelve füttymegfelelőjét. Gomera szigetén kívül füttynyelvet használnak még például Törökországban, Görögországban, Pápua Új-Guineán, Vietnámban, Guyanában, Kínában, Japánban, Szenegálban, vagy a mazateco indiánok Mexikóban. Jelenleg mintegy 60-70 füttynyelvet használnak világszerte, de ezek közül csak tizenkettőt tanulmányoztak tudományosan.

Gomera domborzatilag elég tagolt, a hegyből kiinduló nagy szurdokvölgyek szabdalják fel, ezért silbadorok (füttyös emberek) a füttynyelvet, a silbót (spanyol, silbar: fütyülni) távolsági kommunikációra használták, amellyel akár 10-15 kilométeres távolságba is tudtak üzenni. Az emberi beszéd sajátossága, hogy nem messzehordó, ennélfogva alkalmatlan arra, hogy nagy távolságokban, főleg zaj esetén, csupán a beszédhangokkal kommunikálni tudjunk. A magas hang irányérzékeny, a mély pedig nem, azaz a magas hangról meg tudjuk állapítani, hogy melyik irányból érkezik. A fütty hangmagassága átlagosan 1000 és 3000 Hz között mozog, ahol az emberi hallás sokkal érzékenyebb és szelektívebb. Természetes körülmények között a háttérzaj magasabb frekvenciákban gyenge (kivéve szeles idő esetén), tehát a jel és  zaj aránya jobb, mint 6 dB 1 km esetében, és ez elég ahhoz, hogy tisztán lehessen hallani. A magasabb hangot a levegő jobban elnyeli, mint a mélyet, az emberi fül viszont a magas hangra érzékenyebb.

Amelyet a magyar emberek gyakorolnak, az egy tagolatlan, folyamatos fütyülés. A füttynyelvek tagoltak, tehát a nyelvi elemeknek megfelelő különböző füttyjelekből állnak, amelyek nagyjából egy-egy szótagnak felelnek meg terjedelemben. A silbo a spanyol nyelv hangkészletét alakítja át, a magánhangzókat és a mássalhangzókat különböző magasságú füttyök helyettesítik; a mássalhangzókat négyféle fütty kombinációival fejezik ki, míg az öt magánhangzó kétféle füttyből alakul ki. Ezeket variálják, és a füttyjeleket siklófütyüléssel kötik egymáshoz. Az, hogy a hangzónyelv sokkal alkalmasabb arra, hogy a gondolatainkat differenciáltan közöljük, fogalmazzuk meg, ne csak redukált formában, ahogy ezt a füttynyelv lehetővé teszi, mutatja az is, hogy míg csupán 60-70 féle füttynyelv van, míg 4000 beszélt nyelvet tartanak nyilván. Egyik kommunikációs mód sem ér fel a beszédhangokból építkező nyelvnek a kifejezési lehetőségeivel.

A füttynyelv megértése összetett folyamat. Bár az őslakosok a silbo anyanyelvi szintű művelői, a füttyjelek sorát kétszer-háromszor megismétlik, a hallgató partner pedig a jelek mellett a „szövegösszefüggésekre” is figyel, az adott helyzetben általánosan használt szavak, a körülmények és a percepció alapján dekódolja a jeleket. A mindennapi kommunikáció során elsősorban felszólításokra, kijelentésekre és válaszadásra használják a füttynyelvet, de a spanyol nyelv szókészletének bármelyik tagját füttyé tudják alakítani. A füttyjelek megkülönböztetésében fontos a hangmagasság, szaggatottság vagy az összefüggő hangzás. A hangsúly tehát inkább az „előadásmódon” és a kontextusokon van. Több, a füttynyelv nem tonális formáin végzett, a perceptualitás vizsgáló teszt megmutatta, hogy a jó silbadorok (füttyös emberek) felismerik a nyelvük fonémáit más nyelvek hangjeleiben.

Azoknál a népeknél, ahol a fütyülést nem csupán jelzésre vagy a jókedv kifejezésére használják, hanem kommunikációra, a folyamat ugyanazt az agyi területet hozza működésbe, mint a beszéd. Sokféle jelet értelmezhet agyunk nyelvként. Kutatók megfigyelték, hogy a silbo gomero képzése és az erre való figyelés során, a baloldali halántéklebeny aktív, csakúgy, mint a beszéd és a beszédhangok felfogása során. Ez az agyi terület tehát nem csak a hangok beszédként való felfogásáért, értelmezéséért felelős, hanem bármilyen nyelvi kommunikációnak felfogható jel kiadásakor illetve befogadásakor. Ám a fenti megállapítások csak azokra vonatkoznak, akiknek a füttynyelv anyanyelvként épült be kommunikációs rendszerükbe, akik csak hallják, de nem értik a füttynyelvet, azoknál nem. Ugyanakkor az emberi agy bal féltekéjének régiói függetlenül a jel fajtájától képesek alkalmazkodni a jelek felfogásához. A kutatók azt is megállapították, hogy a silbo gomero használatakor a baloldali halántéklebeny mellett más agyi területek is aktivizálódnak, így például a frontális lebeny, amely a siketek jelbeszédének használatakor működik (Corina, Carreiras, Lopez, Rivero 2005). A halláskárosultak csupán néhány alacsonyabb frekvenciát képesek érzékelni és szájról olvasni. A jelentés egyidejű megértéséhez számos vizuális és hangjel észlelésére, befogadására van szükség, és egy erős kontextus megteremtésére: az agynak figyelembe kell vennie az adott szituációt, körülményeket, a beszélővel való viszonyt, az időbeliséget, a beszélő partner visszacsatolását.

A füttynyelv a nyelvi fejlődés és a kultúra vizsgálatát más szemszögből láttatja: így például egymástól látszatra távol álló dolgokat kapcsol össze, mint például az ökológiai környezet, az elszigetelt feltételek, a hallási rendszer és a kulturális sajátosságok.

Érdekes megfigyelés az is, hogy azoknál a népcsoportoknál, ahol a füttynyelvet az anyanyelvvel együtt tanulja a gyermek, ott az emberek többségének abszolút hallása van.

 

A füttytechnikára és a dekódolási stratégiára támaszkodva bármelyik beszélt nyelvből ki lehet alakítani füttynyelvet. A nyelvészek a füttynyelv kétféle kialakulását jegyezték fel: a tonális nyelvek (pl. hegyvidéki mazateco), ahol a füttyfrekvencia fő hullámsávjának hangmagasságszintje jellemzi a fonémák összetételét: ebben az esetben a fütty a szupraszegmentális (hangterjedelem, hangerő, időtartam) jellegzetességeken alapul, és főként a beszélt nyelv alaprezgésszáma határozza meg. A nem tonális nyelveknél, mint például a silbo gomero alapjául szolgáló spanyol, a fütty tiszta frekvenciája főként a szegmentális nyelvi jeleket, azaz a beszédhangokat, szavakat adja vissza: a különböző magánhangzókat különböző hangmagasságszinteknél bocsájtja ki a fütyülő. Azok a gyermekek, akik a füttynyelvet aktívan használó közösségbe születnek, anyanyelvük mellett a beszédtanulással egy időben sajátítják el a füttynyelvet is.

A teljes írás a szerzői jog védelme alatt áll. Bármilyen átvételhez a szerző aláírással ellátott, írásos engedélye szükséges.