Ze’eva
ISTA szomatikus és szexuális fejlesztő
“Mindannyian valahol a sivatagban elveszett csonthalmazként kezdjük, puszta csontvázakként, amely a homokban eltemetve nyugszik. A mi dolgunk, hogy helyükre illesszük a részeket. Ez gondos munkát igényel, amit a legjobban az segít, ha az árnyékok megfelölen esnek, mert nagy figyelemre van szükség. La Loba (a farkasasszony) arra figyelmeztet, hogy az elpusztíthatatlan életeröt, a csontokat kell keresnünk.”
Szeretem nem beskatulyázni magam. Vannak különbözö titulusaim, papírjaim innen-onnan, de leginkább különbözö minöségekkel mutatom be magam szívesen. Jelen pillantban a farkas, farkasasszony minöségével azonosulok a legmélyebben.
Voltam már Lilla, Panna, Lola, Jack - a név ami éppen a legjobban rezonál az Ze’eva - a nöstény farkas héberül.
Azt keresem mindig, hogy hol van élet. Egy csésze chai latteban, a reggeli szellöben, az Isztanbuli Nagy bazárban vagy egy idegen szemében. Mindegy, hogy hol találok rá, mindig egy ajándék.
Azt figyelem, hogy mi vár gyógyulásra, hogy élettel töltödhessen meg. Annak szentelem a jelenlétem.
“Szörszálaival érzi a jövöt, opálos vénasszonyszemeivel messze lát, egyszerre él elöre és hátra az idöben, miközben az egyiket úgy javítja ki, hogy a másikkal táncol.”
A szenvedélyem a folyamatos tisztulás, vedlés, transzformáció, növekedés. Árnyékmunka, barátkozás a halállal és a legmagasabb potenciál elérésére való törekvés. Ez az ami itt tart a földi világban. Elengedni a múltat, felelösségetvállalni a jelenért és segíteni másoknak ugyanebben. Útkeresés.
Az elszántság, a kitartás, a gyengédség, a törödés, az intuícióimra való hallgatás és a szeretetem a szupereröim.
