Spirit Dance Company

Szoba - A szoba egy hatalmas tér, ahova egy időben érkeznek meg az emberek. Itt mindenki, kedves, szabad és csak önmaga - egy egyéniség, vagy mégsem? Azonban egyvalami mindenkit ugyanúgy foglalkoztat - mi van a függöny mögött?

Magányba Zárva - A legrosszabb az a nap, amikor felkelsz, és rájössz, hogy senki sem foglalkozik veled. A családod, a barátok elfelejtenek, nem keresnek. Hamarosan bármit megadnál azért, hogy helyreállítsd a normális családi- és társadalmi életet, csakhogy tudasd magaddal és a világgal, hogy még létezel, még számítasz. Ezt legszebben Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének című verse érzékelteti velünk. Néha azt gondoljuk, ahhoz, hogy sikeresek legyünk, keménynek, konoknak és szenvedélymentesnek kell lennünk másokkal. Néhányan egészen odáig elmennek, hogy a jóságot gyengeségnek és sebezhetőségnek tartják. Ha valamelyikünk mégis másként gondolkodik, azt nem engedjük be „bezárt világunkba”. Hogy léphetünk ki bezártságunkból? – a darab erre keresi a választ.

Spirit Dance Company:
Elszigetelve - Vajon tudatos e, hogy falakat építünk, álarc mögé bújunk; félünk az igazi emberi kapcsolatoktól vagy nem vesszük észre a jeleket? Elszigeteltségünk maga a boldog tudatlanság vagy a tudat amitől megszabadulnánk…

Willany Leó Improvizációs Táncház: "Itt mindenki fellép, aki látszik a sötétben!"

Pataky Klári Társulat:
Függőleges pillanat (részlet) - A függőleges pillanat a lét egy kiragadott szelete, belesűrítve kirobbani kész világunk őrült káosza, száguldása, bizonytalansága, kiszolgáltatottsága. Hosszú, elnyúló, testtelen, mozdulatlan és kitörésre kész, jelen idejű és több annál. Nem létező emlékekkel, ismerős szavakkal, zajjal és csenddel. Valahol… Most épp, mint egy táj…

Táncolják: Bujdosó Anna, Bot Ádám, Maday Tímea Kinga, Takács László
Koreográfia: Pataky Klári