Magyar Dániel

Vajon miért működünk úgy, ahogyan? Miért döntünk egy adott helyen így, a másikban meg úgy?

Gyerekkoromtól ezekre a kérdésekre kerestem a választ, majd megtanultam a fejemben csodálatos teóriaszőnyegeket szőni.  Az önismereti utam igazi mélysége akkor indult, amikor egy haldokló barátom utolsó évét kísértem végig, akkor még fájó eszköztelenséggel, csak megmenteni akarva.

Kisebb-nagyobb kitérőkkel, de végső soron ez az élmény vezetett oda, hogy már nem csak érteni, hanem érezni is akartam. Ez a nyitottság és a menet közben megismert és megtanult sok technika megtanított arra, hogy ma már ne csak elméletből, matek egyenletként lássam a világot, hanem érezni és érzékelni is tudjam azt - mindezt úgy, hogy közben megmarad a profán hétköznapok gyakorlatiassága is.

Mind a csoportokon, mind az egyéni üléseken a fókuszban van ez is, hiszen a minden irányból megdolgozott nehezeink, nonverbális, transzgenerációs, akár karmikus történeteink után a nap végén az is jócskán fog számítani, hogy mit tudunk hasznosítani a sok tudásból: hol van az az exakt döntési pont, ahol elkezdhetem máshogyan csinálni, mint eddig?