Fábián Petra

Amikor megkérdezik, mit csinálok, leggyakrabban csak annyit mondok, “tapasztalok”.
Úgy, ahogy szinte születésemtől tapasztalom, milyen a “tanuló” (vagy emlékező) szerepében lenni, úgy most emellett azt is megélem, hogy milyen gyakorlatba helyezni mindazt a tudást, amit, a Yoga, a mediáció, a management, A Tao, a Tantra, a Reiki, az NLP, a Transzformáció társasjáték, a coaching és a mentoring képzés és tanítás adott és ad is még a mai napig. Az életben megtanult leckékről nem is beszélve.
Nem kifejezetten kedvelem a “cimkézést”. Úgy gondolom, határt szab. “Jó” vagy “rossz”. “Hasznos” vagy “haszontalan”. A viszonylagosság világában élünk, ahol mi magunk hozzuk létre és alakítjuk értékrendünket. Annyira próbálunk belekapaszkodni bizonyos tulajdonságainkba és szokásainkba, felruházva magunkat a társadalom által talán könnyebben elfogadottnak hitt mintákkal, hogy közben elszalasztjuk megtapasztalni, hogy kik is lehetünk, illetve vagyunk valójában.
Hiszem és tudom, hogy mindenkiben ott van az a belső Mester, a legmagasabb potencia, a guru, aki csak arra vár, hogy az évek alatt eltanult, megtanult és átvett mintákat, amik már nem szolgálnak minket tovább leoldozzuk, és szabaddá tegyük magunkat. Szabaddá tegyük magunktat önmagunk korlátaitól.
Én magam is megjártam a poklot és nem félek végigmenni veled rajta újra, ha kell.