Magyar
Kosár
0
0 Ft

TANTRA ECSTASY: A MŰVÉSZET, MINT BEAVATÁS A TANTRÁBAN

A Tantra Ecstasy művészcsoport írása

2015-12-20

A művészet, a legegyszerűbben meghatározva, az a jellegzetesen emberi tevékenység, amely nyomán létrejöhet az esztétikai élmény. Ez a gyönyör érzésével rokon tudatállapot, ilyenkor rejtélyes módon egész lelkünket, lényünket kitölti.


A művészet és a Tantra szoros kapcsolatban áll egymással
A művészet mindig is fontos szerepet töltött be a Tantra módszertanában, mint a szellemi fejlődés megvalósításának egyik fontos eszköze, amely könnyen hozzáférhető úgy az alkotói, mint a befogadói számára. A szellemi hagyományok szerint minden más emberi tevékenység közül a művészet áll legközelebb a spiritualitáshoz. Közelebb, mint a tudomány, mint a filozófia és paradox módon közelebb, mint a vallás.

A dolgok rejtett lényegének feltárására irányuló törekvés, az Istenivel való kapcsolat az alkotói folyamat révén, a vágy, hogy a láthatatlan valóságot érzékelhetővé tegyük úgy önmagunk, mit mások számára, mind mind a művészet és a szellemiség közös vonásai. Nem véletlen, hogy az indiai kultúra mindenkori legnagyobb esztétája, Abhinavagupta, akinek nevéhez fűződik egész India, sőt talán az emberiség legmélyebb és legteljesebb művészetelméleti alkotása, ugyanakkor a kasmíri Sívaista tantrikus hagyomány legkimagaslóbb alakja.

 A művészet és az esztétikai gyönyör

A művészet, a legegyszerűbben meghatározva, az a jellegzetesen emberi tevékenység, amely nyomán létrejöhet az esztétikai élmény. Ez a gyönyör érzésével rokon tudatállapot, ilyenkor rejtélyes módon egész lelkünket, lényünket kitölti. Mintha egy másik dimenzióba kerülnénk, ahol egyszer csak a megszokott életünk korlátain kívül találjuk magunkat, és ezzel egy időben mintha megízlelnénk valamit mélyen a szívünkben. Az esztétikai élmény során megtapasztalt érzések, egyszerre valósak és nem valósak. Nem valósak abból a szempontból, hogy nem a saját életünk konkrét tapasztalatai váltják ki, és mégis valósak, hiszen intenzíven átéljük őket. Ülünk kényelmesen a mozivászon előtt, valójában semmi okunk nem lenne a félelemre, vagy a szomorúságra, esetleg a lenyűgöző csodálat állapotára, vagy a mindent elsöprő szerelem érzésére. És mégis a legkülönfélébb érzések ébrednek fel bennünk a műélvezet során, ugyanis az átélés pillanatában egy másik valóságba kerülünk, egyfajta „párhuzamos dimenzióba”, amely tulajdonképpen az asztrálsík. Ebben az új realitásban a fizikai világ törvényei és korlátai megszűnnek, lehetővé téve a tudatnak, hogy olyan tapasztalatokhoz jusson hozzá, amelyek messze meghaladják mindennapi létének lehetőségeit, korlátait. Akárcsak a beavatás esetében. Ezért válik a művészet, amikor megfelelő módon megértjük és használjuk, igazi beavatássá.

 13214245310107835004.jpg


A művészet, mint beavatás

A beavatás akárcsak a katartikus esztétikai élmény, alapvetően egy tudatszint- vagy tudatállapot-váltást eredményez. Általa olyan tapasztaláson megy át az ember, ami túlmutat az öt érzékszerv hatáskörén, Ízisz – vagy a keleti hagyományban Maya - fátylának fellebbentése révén. Az esztétikum ünneplése a kasmíri Síva Tantra beavatásainak központi eleme volt. Abhinavagupta esztétikájának alapgondolata az upanishádok egyik mondata: „Raso vai sah” (Az Abszolutum, Isten, legmélyebb lényegében nem más, mint esztétikai gyönyör). Ezért az igazi esztétikai élmény tulajdonképpen Isteni Önvalónk megtapasztalása, amely a végtelen boldogság formájában mutatkozik meg. A szellem teljességének eléréséhez szükséges az Isteni Abszolútum átélése és integrálása lényünkben, úgy a transzcendens, mint az immanens aspektusát illetően. Az immanens aspektus, maga az életenergia, a szellem életereje, amelyet az ember, főként gyönyör és boldogság formájában tapasztalhat meg. Ilyenkor a tudat kiterjed a végtelenbe, az esztétikai élmény kozmikus élménnyé alakul, melynek jellegzetességei a felolvadás, kiterjedés és sugárzás. Ezt a racionális gondolkodás vagy tárgyi tudás révén nem érhetjük el. Az elme duális funkciójának megszűnését feltételezi, egyfajta egységállapotot. Ezért akárcsak az igazi beavatás, az igazi művészet is lényünk legmélyét érinti meg, harmonikus módon, és lényegi átalakulást indít el. Ezt pedig a szépség harmonizáló erejével éri el. A világot másképp látjuk egy ilyen tapasztalat után, sokszor nem is értjük, mi történt. Valami univerzálist, valami személyesen túlit éltünk meg. Ez a fajta művészet a felszín mögé hatol, megszólaltatja az élet mélyen rezgő húrjait.


A tantrikus művészet

A kortárs művészettel szinte szöges ellentétben, a Tantrikus művészet megőrizte az igazi művészet harmonizáló, spirituális, beavatói jellegét. Míg a kortárs művészet javarészt „ego-centrikus” művészet, amelynek központi eleme a művész személyisége, hírneve, addig a tantrikus művészet mindig is „Deo-centrikus”, vagyis Istenközpontú. Az alkotóművész egy isteni csatornává válik, és az alkotás befogadója számára a legmagasabb realitások felé nyit utat. A tantrikus művészet, G.I. Gurdjieff meghatározásával élve „objektív művészet”, amikor a művész pontosan azt hozza létre, ami a szándékában áll. Azokat az érzéseket, gondolatokat, eszméket ágyazza be alkotásába, amelyeket kiválasztott. És alkotásának hatása a befogadóra teljesen meghatározott, még akkor is, ha mindenki a saját szintje és képességei szerint fogja befogadni a művész által közvetített tartalmakat, érzelmeket, ideákat.  Ezzel ellentétben a szubjektív kortárs művészet, mindig véletlenszerű. A művész nem alkot, a mű alkotja önmagát. A művész maga is befolyása alatt áll olyan hangulatoknak, gondolatoknak, amelyeket ő maga sem ért, és amelyek fölött semmi hatalma nincsen, és amelyek az alkotói, vagy inkább alkotódási folyamat során szinte véletlenszerűen ilyen vagy olyan formát öltenek. Tematikáját illetően a tantrikus művészetben fontos szerepet kap a szexualitás, illetve az érzékiség szakralizálása a szeretet ereje által, valamint az Isteni Érosz megnyilvánítása, amely egyben magának az alkotói folyamatnak is a „prima matériájává” válik. Persze, alkotói fókuszában nem csak az erotika áll, mint ahogy azt egyesek gondolják, hanem a teljes élet, lévén, hogy a Tantra maga is a teljes lét és a mindenható szeretet szellemi tudománya. Azért is objektív, mert az isteni alapelvek szerinti helyes élet formái jutnak kifejeződésre benne. És nem utolsó sorban a Tantrikus művészet egyben beavatási művészet is. Alkotásaival olyan rejtélyes energiateret teremt, amely a kellőképpen nyitott befogadót, a hétköznapi valóságából egy olyan Isten közeli dimenzióba emeli át, ahol már csak karnyújtásnyira van a Megvilágosodás.

A fesztivál résztvevőinek alkalma lesz megtekinteni a Tantrikus művészet egyik remekművét, a „Continuamente Amando, (Folyamatosan szeretni) című egész estés játékfilmet, amelyet a Tantra Ecstasy művészcsoport fog bemutatni, szombaton este.