A létezésbe gyökerezett erő

Milyen az, amikor a puszta létezés begyökerezik abba, ami rajtad keresztül nyilvánul meg és bomlik ki ebben a világban, pillanatról pillanatra? Amikor eredendő természetedhez kapcsolódva vagy jelen az életben, és akár a természet, úgy, ahogy vagy, elvitathatatlanul létezel, egyszerre befogadva és teremtve az élet megannyi formáját? Mi az az esszencia, ami így megmutatkozik és kifejeződését keresi a világban? Mi történik, ha rányílsz arra, hogy van a mozdulat, ami a sajátod és megmutatkozik abban, ami eredendően közös?